Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1932

11

I. ISKOLÁNK AZ 1932—33. ISKOLAI ÉVBEN.

Halottaink. Október 14-én temettük el nemzetünk nagy és nemes törekvésű vallás- és közoktatásügyi miniszterét, Klebelsberg Kunó grófot. Az osztályokban október 17-én emlékeztünk meg róla.

Január 30-án, életének 60-ik évében tragikus körülmények között váratlanul elhunyt Bexheft Ármin dr., aki egyházunk három iskolájában 37 éven át nagy lelkesedéssel végezte az iskolaorvos és egészségtantanár teendőit. Hűlt tetemeit február 3-án kísértük ki a Kerepesi-úti temetőben lévő örök nyugvó helyére.

Február 27-én temettük el virányosi Pözel István dr. kormányfőtanácsost, iskoláink egykori gondnokát és felügyelőjét, ugyanezen a napon özv. Zsigmondy Jenőnét, egykori közfelügyelőnknek, kerületi felügyelőnknek és iskoláink nemesszívü nagy barátjának nejét.

Március 29-én kísértük el a farkasréti temetőben lévő nyugvó helyére nyugalmazott kartársunk, Szigethy Lajos nejét, szül. Brósz Erzsébetet.

A halál három kedves tanítványunkat, Heller Árpád László IB, Németh László IIB és Uhrik Gyula VIIIA osztálybeli tanulót ragadta el tőlünk.

Megilletődéssel emlékezünk meg két kiváló volt tanítványunk, Vámossy László és Haar Alfréd elhúnytáról. Vámossy László annak idején osztálytársainak és tanárainak szemefénye volt, sub auspiciis regis lett doktor, mindenki, aki ismerte, sokat várt tőle. Azonban a világháborúban szerzett súlyos betegsége miatt élete csak kínlódás és szenvedés volt, amelyektől, a dec. 27-én bekövetkezett halála váltotta meg őt. Haar Alfréd iskolánkban Rátz László mesteri vezetése mellett kedvelte meg a mathematikát, a budapesti egyetem elvégzése után külföldön folytatta tanulmányait, értékes dolgozatokkal járult hozzá a mathematika tudományának fejlődéséhez. A kolozsvári és a szegedi egyetemeken nagy hatással nevelte az ifjú mathematikus nemzedéket. Korán bekövetkezett halála március 20-án ragadta el őt.

Kegyelettel emlékezünk meg nemzetünk ipari és kereskedelmi életének két nagy halottjáról, Fellner Henrikről és Mauthner Alfrédről, akik iskolánknak lelkes hívei voltak, gyermekeiket nálunk neveltették, az összeomlás utáni nehéz időkben pedig iskolánkat és a tanári kart tanáccsal és tettekkel támogatták.