Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930
15 keltés eszközei, mese-, elbeszéléskezdés, a frappáns befejezés stb.). Ezekben a kérdésekben jusson kifejezésre, hogy magyar nyelvi és irodalmi oktatásunkban van céltudat, mely nem lát külön olvasókönyvet, forma- és szerkezettant (stilisztika, retorika, poétika) és irodalomtörténetet, hanem egy folyton emelkedő vonalat, melynek legvégén ideálként a magyar irodalmi műveltség áll. Egy kissé most messze mentünk. Tanítói és nevelői munkánk végcélja villant elénk, noha gondolataink most a kezdet legkezdetei- vel foglalkoznak. Vissza kell kanyarodnunk, de nem vesztjük el szemünk elől a felvillant végcélt sem. — Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az olvasott irásmű irodalmi megközelítése a „tartalom” át- fogásával kezdődik. Így van ez mindig az alsó és sajnos, néha még a felső fokon is. A kisdiák előtt minden olvasmánynak eseményi tartalma van s aki jól megfigyelte tanítványai tartalomelmondó stílusát, tudja, hogy még az egészen gondolati vagy érzelmi tárgyú olvasmány (pl. lírai költemény) reprodukálását is így kezdik: „Az író elmondja,... az író leírja...” Éppen, mivel a tartalmi reprodukció az írásmű lelki megfogásának első és huzamos ideig használt eszköze, az alsó fok olvasókönyveire a tartalomelmondás technikai kialakításában is feladat vár. Az olvasókönyv van hivatva arra, hogy a mű- ismeret e primitív szintézisét létrehozza. Hogyan? Rövid szóval felelhetünk: mintákkal. Mielőtt még csak kiejtenénk az I. osztályban a „tartalom” vagy a „magad szavaival való elmondás” kifejezéseit, tanítványainknak látniuk kell ilyent. A nyomtatott betű mágikus tekintélyét használjuk fel eszközül. Egyik-másik olvasmány után álljon minden megjegyzés nélkül a tartalmi kivonat. A növendék hasonlítsa össze a kettőt, figyelje meg az összevonás, a sűrítés módjait, lehetőségeit. Mondanunk sem kell, hogy ez is folyton és fokozatosan mélyítendő tevékenység, mely végigvonul mind a három osztályon. Teljesen epikai nyugalmú és világos cseménymenetü elbeszéléseken kezdjük a mintával való összevetést, majd az összehasonlítás által nyert eredményeknek tartalmi minta nélküli, de az előbbiekkel egyező jellegű olvasmányon való alkalmazását. A mélyítés oly epikus olvasmánnyal és tartalmi kivonatával kezdődik, mely már kissé bonyolultabb eseményű és néhány párbeszéd van benne. (Az „azt mond- já”-k eltüntetése!) Ugyanily módon életjük át és gyakoroltatjuk később kisebb drámai szövegeknek (érthetetlen, miért nincs az első három osztály olvasókönyvében valamilyen apróbb drámai jelenet), leírásoknak, elvontabb olvasmányoknak, lírai költeményeknek tartalmát, illetve gondolatmenetét, majd pedig az olyan, az irodalmi megismeréshez vezető reprodukciókat, melyekbe már állandóan belejátszik a reprodukáló (primitív!) véleményalkotása, ítélete is. Megvetjük alapját a felső osztályokban annyira fontos „beszámoló ”-k- nak. Ismételjük, a lényeges mindenek felett az, hogy előbb láttassuk, mintegy megéreztessük az eredeti mű és a reprodukció közötti különbségeket s az ebből fakadó szerkezeti és stíláris problémákat.
