Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1930

11

népe. IY. Költemények. Nem az a baj itt, (az Utasítások követelte sorrend mellőzéséről nem is szólva), hogy mindegyik más és más, hanem a szinte verejtékes, minden áron való csoportosítás ténye. Sokszor az a benyomásunk, mintha mindegyik olvasmány csak azért léteznék, hogy valamelyik skatulyába belekerüljön. Természetes így, hogy egyes darabok állandóan áttörik a kényszerű kereteket s e csoportosítások még azt a (kétes értékű) célt sem érik el, hogy a „műfaji” kategóriák tudatossá váljanak. Meglepő, hogy ez a kínos gondosságú csoportosítás mennyire felborul már a III. osztályos olvasókönyvekben. Íme egyikben így csoportosul az olvasmányanyag:

I. Tanulságos mesék. II. Közmondások, példabeszédek. III. Adomák. IV. A görögök harca a perzsákkal. V. Olvasmányok a magyar történelemből. VI. Régi épületek. VII. Utazások. VIII. Jellemképek. IX. A gyermek és az élet. X. A magyar szabadságharcból. XI. Képek a világháborúból. Hozzá kell tennünk még, hogy az egyes csoportokban igen gyakran két-három, sőt néha csupán egyetlen olvasmányt találunk. A csoportokba való beosztás már teljesen jelentőségét veszti s csak mint kényszerű rendszer-babonát cipeli magával a tankönyvszerkesztő. Ebben a III. osztályos olvasókönyvben megmutatkozik az I. osztályban tüzön-vizen keresztülvitt, fáradságos rendszerezés hiábavalósága, hiszen ha már az olvasmányanyag egymásutánjának a „világszemlélet fokozatai ”-t kell érzékeltetnie, akkor ennek inkább volna helye a III. osztályban, mint a teljesen naiv olvasmányigényű I. osztályban. A példának felhozott III.-os olvasókönyv „tarkaság ”-a az egészséges és ilyent kívánunk minden osztályban. Az anyag egymásutánjának változatossága segítse át növendékeinket a középiskolás koruk előtti ötletszerű olvasásból a tanári irányítással végbemenő tudatos, mondjuk ki, irodalmi olvasás világába.

Az a fogalom-kristályosító célzat (az olvasmányfajták neve: mese, legenda, népdal stb.), mely egy későbbi irodalmi tanítás alapjait igyekszik már az alsó fokokon megvetni, semmit sem veszít e tarkasággal. El fogunk jutni így is a szükséges fogalmi megjelölésekig, de ez a tanulók saját, iskolai munkájának lesz az eredménye. A tanuló az előtte álló tarka anyagból maga keresse majd ki az egymáshoz hasonlókat, mutassa meg az elválasztó határokat s ennek a szellemi erőfeszítésnek ajándéka legyen a fogalom. Teljes félreismerése a mai tanítási gyakorlat lényegének az, ha a rendszert és a fogalmat előrebocsátjuk: mindkettő tanár és tanítvány együttes munkájának megkoronázó ja. Nem egy olvasókönyvünk van, melyben az első lapon, az első olvasmányi csoport élén ott mered a fogalmi címszó, sőt rögtön alatta igen szabatos, a VI. osztályos poétikába illő definíció. Tanítványunk még egyetlen darabját könyvének nem olvasta, de már köteles tudomásul venni valamelyik műfaj irodalmi meghatározását. Olvasókönyveinkben nincs szükség fogalmi megjelölésekre, az olvasókönyv nem olyan értelemben tankönyv, hogy