Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1929
5 tartó egyházunk vezető embereit is és e vagyon megtartásán a leggondosabb körültekintéssel őrködnek és fejlesztésén a legbuzgóbb utánjárással dolgoznak. Ha saját vagyonukról lett volna szó, még akkor sem dolgozhattak volna nagyobb lelkiismeretességgel. A Simonyi-alapítvány az erkölcsi erők munkájának eredménye és diadala. Amikor mi a nemeslelkű alapítványtevő emlékét megújítjuk, ugyanakkor hálás szívvel mondunk köszönetét egyházunk iskolaszerető, vezető tagjainak az alapítvány megtartása és fejlesztése érdekében kifejtett gondos és lelkiismeretes munkájukért. Mikola Sándor. MÁGOCSY DIETZ SÁNDOR DR. Egy hosszú, gyümölcsöző múltra visszatekinteni, egy derűs, munkás jelennek élni és egy örömet nyújtó jövőért dolgozni tudni: jelenti egy harmonikus élet teljességét, a benső kielégültséget, az igazi boldogságot. Mágocsy-Dietz Sándor dr. félszázadnál hosszabb áldásos múltra tekinthet vissza. A hetvenhároméves egyetemi tanár két évvel ezelőtt nyugalomba vonult, de töretlen energiája nem engedi, hogy valóban nyugodjék: lankadatlan erővel folytatja úgy tudományos és társadalmi, valamint egyháza életében kifejtett munkásságát. Szeretetreméltó, de tiszteletet parancsoló egyéniségétől elválaszthatatlan az a törhetetlen munkaszeretet, mely alkotóképességével párosulva nemcsak a tudományok terén, hanem a társadalmi, az egyházi életben is első helyet vívott ki számára. Mindenki természetesnek fogja tehát találni, hogy ez a férfiú, aki pályája elején mint középiskolai tanár mindig lelkesedéssel nevelt, tanított: a legnagyobb készséggel vállalkozott arra, hogy férfikora delén, mint egyetemi tanár és a budapesti magyar-német egyházközség iskolafelügyelője (1900—1910.) vezesse és irányítsa gimnáziumunk ifjúságának előhaladását, tanárainak működését és az iskola új otthonának megteremtésénél új pillérekkel erősítse iskolánk jövendő fejlődését. Ezt az áldásos tevékenykedést óhajtjuk rövid életrajzával kapcsolatban méltatni, hogy rámutatva igazi értékére, okulást, buzdítást meríthessünk működéséből és leróhassuk iránta szeretetünk, hálánk adóját. Az ungvári születésű (1855. XII. 7.) diák, Dietz Gusztáv kereskedőnek, az ungvári ev. leányegyház gondnokának gyermeke, az evangélikus gimnáziumba járt Eperjesen, ahol nagybátyjának, a tudós Hazslinszky Frigyesnek házában kezdett botanikával foglalkozni. Az egyetemet Budapesten végezte és 1880-ban tett közép-
