Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
órát vállalt helyette. 29 éven át tanította intézetünkben a históriát, tanári működése egy teljes nemzedék lelkén hagyott mélyreható nyomokat. Széleskörű olvasottsága, a világnyelvek beható ismerete és nem utolsó sorban nagy utazásai oly tág látókört szereztek neki, hogy a történet-tanárnál annyira fontos magyarázatban igazán a bővéből meríthetett. A magyar tanárnak ahhoz a lelkes fajtájához tartozott, amelyik a szorgalmi idő hosszú hónapjaiban önként, szinte bizonyos lelki örömmel mond le az élet fényűzéséről, sőt nem egyszer kényelméről is, hogy lelkét a szünet idején egy-egy hosszabb vándorlással felfrissíthesse. Edzett turista a mai napig, de lelke kiművelése sohasem maradt el a testé mögött és egyaránt igaz lelki gyönyörűséget talál a Tátra tengerszemeinél és az Alpok glecsereinél úgy, mint Erdély vagy Itália nagymultú városaiban. Bejárta ismételten Európa nagy részét, de már diáktúrái óta legjobban érdekli és mondhatni egyformán vonzza hazánk minden egyes tája. Ez a nagy érdeklődés nem engedi elfelednie azt a vidéket soksok részletével, ahol csak egyszer is megfordult. Aki annyi irodalom klasszikusát eredetiben élvezte fáradhatatlan olvasgatásában, annak a legtöbbet forgatott könyve a Helységnévtár volt. Ennek egy-egy újabb kiadása esemény az ő életében; az adatok másoknak lelketlen és száraz tömegéből számára összetevődik Nagy-Magyarország hű képe, melynek minden változását évtizedről-évtizedre lesi, figyeli aggódó és mégis reménykedő lélekkel. Bámulatos emlékező tehetségét e téren csu- dáltuk leginkább. Nem volt az az eldugott falucska, melynek nemzetiségi és felekezeti megoszlását és ennek változásait ne tartotta volna számon. Mint tanár, mindig elnéző tudott lenni tanítványaival adatok nemtudása miatt, magával szemben nem ismert mérséklést; mindent tudni akart, ami a magyar múltat és jövőt érintette. A tanítás folyamán megfelelőbb tankönyvek szükségét érezte, így lett író emberré. A középiskola minden tagozatának megfelelő történeti kézikönyveket írt; használhatóságukat bizonyítja széleskörű elterjedtségük. Általuk lett hazánk evang. iskoláiban a történet-tanítás a szó legszorosabb értelemben vett vezető embere. Tankönyveit és tanítását egyaránt jellemzi a tárgyilagos hang. Szigethy Lajostól soha egy tanuló sem hallotta, soha egy könyvében sem olvashatta a más nézeten levők, vagy akár ellenfelek becsmérlését. Magasabb szempont, emelkedett stílus jellemzik írásait. Könyveiből is ki-kicsendül a nemes értelemben vett rhétori pathosz. Hiányos lenne a róla való megemlékezésünk, ha nem méltatnánk benne iskolai ünnepélyeinknek leggyakoribb és mindig szívesen hallott szónokát. Beszédeit a gondolat-gazdagság, a költői képek és idézetek gyakorta színes, művészi mozaikká tették felnőttnek, ifjúnak igaz lelki gyönyörűségére. Az egyházi életben egyre nagyobb szerep jut osztályré15
