Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1926
a harmadik ez az emlékmű itt, mely úgy pattant elő Lux Elek művészleikéből, mint Istenáldotta Zipszer hazájának mészkőszikláiból a napsugár csókjai alatt a havasi gyopár. Bizony méltó dolog, hogy a genius loci ma és mindörökre egy koszorúba foglalja Pecz Samu, Benczúr Gyula és Lux Elek nevét. De a szemmel látható szép mellett még magasztosabb ezen az emléken az eszmei szép. A Szépség tanára a görög műremekekről szólva, elmondja majd, hogy egy Apolló- vagy Venus Anadyomené-szobor, sőt egy karcsú ión oszlop csonkán is milyen egész, milyen tökéletesen szép. És akkor méltán utal majd erre az ötvennégy derékban ketté tört karcsú ión oszlopra, amelyek mégis egészek, mégis tökéletesen szépek, mert beragyogja a hazáért való halál isteni glóriája. És végül, de nem a legkevésbbé fontosán, a testnevelés tanára elmondja majd: fiúk, ne azért sportoljatok, hogy melleteket teletűzdelhessétek diadaljelvényekkel. Hanem azért, mert újra eljöhet az idő és kitudja, milyen hamar, mikor a hazának ilyen testben erős, lélekben bátor fiakra lesz szüksége, mint ez az ötvennégy. # Úgy érzem, mélyen tisztelt ünneplő közönség, hogy ez a hely itt mától fogva nem előcsarnok, hanem Pantheon és templom, istenek tanyája. Ez az emlék benne oltár; három tiszta láng lobog rajta: a szabadság, a kötelesség és a szeretet lángja. Adja az ég, hogy ez az iskola, a kis haza híven megőrizze a múltak szellemét s így készítve elő a jelenben a jövőt, a nagy hazának, az integer hazának virágzását. Mert a nagy hazának virulnia kell és nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. 12