Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1924
9 hazafias munkára. A „Magyar nábob“ és „Kárpáthy Zoltán“ témája a reformkor átalakító hatása a magyar nemesség gondolkozására, a Széchenyi-párti nemzedék lelkes munkája a magyarságnak az újkori államéletbe való bekapcsolására. „A kőszívű ember fiai“ a szabadságharc hőskölteménye; a gőgös apa hiába jelöli ki fiainak az életpályákat, a hazai föld visszaszólítja azokat Pétervárról, Galíciából, Bécsből, otthagynak fényes jövőt, szerelmi boldogságot, hogy a szabadságért áldozzák életüket. Végre „Az új földesúr“ a nemzeti lét legmélyebb igazságát fejezi ki: a magyarság hódító erejét minden idegennel szemben, ki feléje közeledik; Jókainak e legnépszerűbb munkája a hazai föld bűvös hatalmának fel- magasztalása. Ilyen nagytávlatú korvonatkozásokkal Jókai erősen hatott közönségére, mely a célzatot mindenütt kiérezte. Éppen azért hatott annyira, mert maga is átélte regényei korát és belekapcsolódott az eseményekbe. Gyermekkorának emlékei visszanyúltak a napóleoni háborúkig, de maga megérte az ébredés korszakát, az ósdi magyar élet haldoklását és az újnak hajnalát, a múlttól elforduló, tespedés- től irtózó, az élni és dolgozni akaró Magyarország korát. Azután következett a forradalom, a mesés harcok, a diadalok, melyeknek színes epizódjai a „Csataképekében ellenállhatatlan erővel hatottak. Végtére jött a kétségbeesés, az elnyomatás hosszú ideje, a félénk reménykedés az önkényuralom kudarcai után, amikor Jókai regényeiből a passzív ellenállás képe világolt az olvasók leikébe s minden gyáva lemondást lehetetlenné tett. A nemzet ezeréves történetének e jelentős mozzanatait Jókai a maga élményeiből ismerte s különösen a szabadságharcban vállalt vagy képzelt szerepe bőséges ráadással növelte sikereit. És ahol ilyen korvonatkozás nincs a regényeiben, ott a magyar föld adja a hátteret nagyszerű táj- leirásokban. Van az országnak néhány vidéke, ahová kedvteléssel, szerető ragaszkodással száll Jókai képzelete: Komárom, a Balaton, Debrecen és a Hortobágy, Erdély. Jókai tájképei azonban nem a valóságot mutatják; az „Aranyember“-bői nem az ősi Rév- Komáromot ismerjük meg, hanem egy másik, szebb Mese- Komáromot, melyet a költő képzelete délibáb módjára a valóság fölé emelt'; a Balatont sem olyannak festette, amilyennek ismerte, mert hiszen.télen nem is járt a Balaton vidékén és rianást sohasem látott. Jókai képzeletének pedig oly nagy a sugalló ereje, hogy ott, ahol a valósággal ellentétbe kerül, a köztudat inkább az ő színragyogó fantáziaképeit, mint a földrajzi valóságot fogadja el. Íme, amiért Jókait kortársai ünnepelték, bálványozták. Ha pedig valaki azt kérdezné, hogy napjainkban, ma is melyik magyar írónak van a legnagyobb hatása, ki a legnépszerűbb, megint csak azt kellene felelnünk: Jókai. Az irodalomtörténet nála jelesebb regényírókat sorolhat fel, ez nem változtat azon a tényen, hogy ifjúsági könyvtárainkban Jókai regényei a legelrongyoltabbak, leg- kopottabbak, mert a legkapósabbak, vagyis ő a legjobban olvasott, *
