Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1915

meghallaná minden bizonnyal hódolatunk himnuszát, a jótéteményében évről-évre részesülők hálás szivének — haló poraira is áldást esdeklő imádságát.

kényes nevére nem boríthatnak homályt a rohanó századok. Mentői messzebb korokban munkál majd az áldás, mit nagylelkűségének pazar jósága áraszt alapítványaiból nemzed ékről-nemzed ékre, — annál dicsőségesebben fog tündökölni. Magasztos példaképül a Vele testvérlelkeknek, kikhez az idők mérhetetlen távolából is visszafelelget ; a Biblia tüzes felhőjéül mindeneknek, kiket a Gondviselés Egyháznak, Iskolának vezetésére elhívott . . .

*

Nyugodj békén megfáradt vándorunk, nagy jótevőnk. A harcot dicsőséggel harcoltad meg, s ama nagy napon «tiéd leszen az élet koronája». Ott, a Kerepesi-úti temető jobboldali (512. sz.) családi sírboltjában — hova hálás kegyeletünk adóját leróni zarándokolunk, s utánunk eljár majd minden hálás nemzedék — ahogy a hamvaid őrző obeliszk mondja :

«Álmod legyen áldott, minő volt életed ;

A halál nyugalma nem elmúlás neked.

Lelked szerettid közt. Neved egész Földé :

A hálás szivekben élni fog örökké.»

. 5

Dr. Serédi Lajos.