Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
S szerzi barátaidat. . . Koldus, az orra bukik. Vájjon, a baksisnak van-e üdvös előjele, — — kérdőd 220 S mért viszket markod, régi garas ha üti ? Hajdan rézt adtak, de ma jobb annál az aranypénz ; Eégi garas divatát már kiszorítja ez új. Ládd, nagy öröm minekünk is — bárha dicsérjük az ősit Szebb, aranyosb templom. Isteneké biz’ e dísz. 225 Múltat dicsérvén ime itt élünk a jelenben S mindkét kor méltó hódolatán örülünk». Intelmit végzé. Szeliden, mint eddig is, én a Kulcshordó istent kérdve tovább zavarám : Sok mindent tanulék; hát, pénzünk egyfele mért hord 23o Kettős arcú fejet, másika régi hajót? «Kettős arca enyém — szólt — s rám ismersz bizonyára, Hogyha le nem torié képem’ a hosszú idő. Ismert kép a hajó : a kaszás istent kicsi csónak Hozta a Tibrisen át,-miglen e helyre jutott, ass Saturnust ez a föld fogadá kebelére, — tudom jól — Akkor, hogy menyből Juppiter őt elüzé; Saturn’ népének nevezők ezt hosszú időkön Istent rejtő e föld, Rejtek az ősneve hát. Ezt a hajót vésé pénzére a jámbor utókor. 24o Isteni vendégét — jöttiben — így jelölé. Ott laktam magam én, ama földön, amelynek a balját A fövenyes Tibris mossa nyugodt vízivel. S itt, hol Eóma terűi, irtatlan rengeteg állott; Hol ma ez ország áll, csorda legelt valaha. 245 Egy domb volt a lakom, s ezt tiszteletemre nevemről Jániculus hegynek mondja a mostani kor. Akkor uralkodtam, hogy az ember az isteneket még Hőn szerété, s oltár volt kicsi tűzhelye mind. Míg a halálos bűn az Igazságot nem üzó el, 250 Hajh, a legutolsó volt ő, ki a menybe vonult. Nem Tilalom vezető akkor népünk, de Szemérem, S nem volt gyötrődés tűrni a más jogait. Én se’ törődtem a Harccal; — a Békét, meg kapum’ őrzém. Itt kulcsát mutatá s szólt: ez a fegyverem im’!» 255 Most zárván ajakát, én újra nyitottam enyémet Szóm meg az istentől új szavakat csala ki. Hát mikor annyi kapunk van, mért állsz folyton ez egyben, Itt, hol a két piacot egybekötő ived áll ? Erre, mi végig ömölt mellén,, simogatva szakállát,. : Értesítő i9i2—1913. évről. 3
