Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
58 Készen, már pajzzsal ugra ki egykoron ő. Tán a falisooknak leverése után juta hozzánk Mint fogoly, és ép ezt hirdeti régi Írás. 845 Vagy mert törvényünk : — «akinél szentélyibe rablott Jószágot lelnek, biz’ fejivei lakói az!» Bármi okon kaptad te neved Pallas, ma vezérink’ Áldd meg s szent pajzsod’ tartsa kezed fölibük. Ünnep ötödnapján a riongó kürtöket áldják Meg, s még áldozat is, lángol e hős szűz előtt. Minerva kisebb ünnepe. (Quinquatrus minores.) (VI. (551—710.) Június 12—13. Zengnem kell a kisebb quinquátrusi ünnepeket most. . . Jer, szándékomban szőke Minerva segíts ! Mért járják e napon síposok szanaszét be a várost ? Álarcuk mire jó? Mért az a szoknyaruha? 655 Dárdáját létévé s — e szavamra felelte Minerva, (Bölcs istennő hadd, mondom el ezt helyesen): «Sok hasznát vették hajdan siposiknak elődink És ez a mesterség nagy becsületben is állt. Templomban búgott, játéknál meg szava zengett 660 És fájón panaszolt bús temetésen a síp. Díjáért kedves hivatás volt. S jött az idő, mely Majdhogy tönkre fysvé ezt a görög tudományt. Egyszer egy aedílis kiadá ama rendeletet, hogy «Gyászmeneten tíznél több a sípos ne legyen.» 665 Számkivetésbe vonult ki tehát Tíburba a céhük (Hajdan e Tíbur még számkivetés helye volt), S oltárnál, szintúgy színházba, hiányza a sípszó S még ravatalnál sem búga zokogva szava! Tib urban szolgált valamely hivatalnok ; ez ember 670 Mint ahogy érdemié, rég szabados vala már. Künn, a tanyán lakomára hivá a sípos csapatot meg; És valahány volt, most - - —■ lakzira mind kivonúlt. Éjszaka volt; szemeik, meg eszükre a bor nehezült már, S hírnök jött, (ahogy ők összebeszéltek előbb). 6-5 «Mért nem igyekszel — szólt - lakomád befejezni... az Úr jön. Az, ki szabadságod’ adta neked minapán!» Xagy sietés lön most ... Az erős bortól becsipetten Tétova támolygnak, s egyre bicsaklik inuk.
