Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

41

Róma alapítása. Remus halála.

(IV. 809—858.)

Április 21.

Már megbünhődék Numitornak az öccse, S a pásztor Népet egészen a két bátor iker vezeté.

Mindketten jónak látják tömöríteni népük,

S várost építni ; ámde vitás, — ki tegye ?

«Nincs szükség — szólott Romulus — ma vitára. Minékünk Szent a madárjóslat . . . lássuk az ég madarát.» sis Tetszik a terv. Bokros Palatin’ szirtjén ül az egyik,

Másik Aventínnak legtetejére siet.

Hat madarat Remus, ámde tizenkettőt Romulus lát;

Egyezségük szent s ez lesz a város ura.

Most napját keresik: falait kijelölni ekével.

82o Ép Pales ünnepe jött, ez napon indul a mű.

Gödröt mélyítvén a szilárd szint-ig, bele szomszéd Telkekről gabonát, s puszta rögöt temet el.

Színfölddel betömött gödrén most épül az oltár;

Készen az új tűzhely, s rajta kilobban a láng.

825 Megnyomván az ekét, a falat jelölé meg a mesgyén (Vonta fehér tulok és hószin üsző az igát).

S esd a király: «Te segits, hogy ez új várost alapítom Jupiter és Te atyám Márs — vele — Vesta anyánk ;

S mind, akiket kérnem kell, jöjjetek isteneink mind:

830 Szent kegyetekkel hadd indul ez én müvem itt.

Éljen örökkétig s az egész föld ó'tet uralja;

Keljen benne ... le is, benne nyugodjon a nap !» így esdett. Jupiter kegyéül megdördül az ég most Balról és ugyanott villan a mennyköve is.

835 Kegyjelitől boldog lesz a polgárság s alapozgat ;

Csak kis időbe telik és ime készen a fal.

Celer ügyelt fel a műre, akit Romulusjjmaga kórt fel:

«íme reád bízom én — szólt —, hogy e falra vigyázz. Ezt a falat s árkát, mit ekével imént jelölék meg,

8*o Át ne ugorják ám. Üsd agyon azt, ki teszi!»

Nem tudván Remus ezt, alacsony falait kigunyolva «Tán bizony ez — szólott — védi a népeidet ?»

Átugrá . . . s a merészt leütötte Celer a kapával,

S vérbe borúivá terűit ő el a durva rögön.

Megtudván a király, könnyét mind visszaszorítja;

845