Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

39

709 SZENT OLTÁROD ELÉ VEZETETT BÉKÉNK EZ AZ ÉNEK :

Másodnap tied e hónap utolja előtt.

Actium adta babórkoszorús hajú Béke jövel hát,

S visszaszerezve, maradj nyugton e földkerekén.

Nincs sehol ellenség, nem kell már győzelemünnep: Hadvezetőkével női igy a Ten-diszed is.

7i5 Fegyvereit katonánk csak a fegyverek ellen emelje,

S ünnepeket zengjen most a szilaj hadikürt.

Messze, közel . . . féljék mind Aenéás ivadékit,

S tiszteljék Rómát, merre nem ér el e félsz.

Rakj tömjént békénk lobogó lángjába te pap, s tedd 720 Rá a letaglózott hószinü áldozatot.

S mely szerzé, .. . e család hogy békén, boldogan éljen: Kik kegyesek hozzánk, kérjük az isteneket.

ÉS EZZEL MUNKÁM ELSŐ RÉSZÉT BEFEJEZTEM,

724 MINT EME HÓNAP, SZINT’ VÉGIRE ÉRT EZ A KÖNYV.

H.

Az első könyvnek — e szemelvényekből is elég világos beosztása, a többi öt könyvre is megadja a szükséges tanulságot. Igazi naptári ünnepnapok magyarázata, csillagképek keletkezésének regéi és tiszta vallási történetkék váltakoznak egymással tarka sokféleségben, melybe — a H. könyvtől kezdve — a rohamosan öregedő, reményevesztett, s így szárnyaszegett költő már olyan egységet sem tudott önteni, aminő az első könyvet alaki és tartalmi tekintetben egyaránt a többi fölé emeli.

Nem vétünk hát e laza összefüggés ellen, ha nem a naptárbeli napok sora, hanem a római történet vagy mondavilág ismert szakai szerint szólaltatjuk meg az eredeti szöveget.

Romulus és Remus kitevése; a Lupercál.

Február i5.

(II. 381—422.)

Mért hivják e helyet ma Lupereálnak, — kutatod tán - S erre a napra e név, milyen okon ragadott?

Mennyei magzatait, Yestának a szüze, Ili a Akkor szülte, mikor bátyja uralkoda már.

385 Elviteté ez a kisdedeket, hogy a vízbe ölesse;

Mit téssz ? Hisz’ Romulus lészen egyik közülük!

Bár nem akarva, teszik szolgái a szörnyű parancsot;