Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

35

S05

310

315

3 37

S40

445

457

430

405

470

így közeliinkbe hozák a szemünknek messze világot És a magas mennyet is leigázta eszük.

Ez visz egekbe; nem az, hogy az Ossát hordja Olympus S ormával Pelion érje a csillagokat.

Eggyütt méregetem, járom velük én az eget most,

S csillagképüknél zengem az ünnepüket.

Hogyha leszállt, Nónát megelőző harmadik éjjel,

S égbeli harmattól lett iszamós a talaj:

Nyolclábas KÁK ollóját te hiába keresnéd,

Mert ez már nyugaton, régen a vízbe bukott.

Ámde a Nónákon folyvást nagy föllegek ontják Záporaik’ . . . jele, hogy föltűnik az nap a LANT.

Hajdan, az emberhez mi kegyessé váltsa az istent,

Csak liszt volt s hószín sónak a tiszta szeme,

Még a fahéj könnyét -— mirhát — nem hordta be hozzánk S látogatóba se járt tengeren át a hajó;

Nem küldött Euphrát tömjént, sem balzsamot Indus,

És a biborsáfrány szála se volt divatos.

Kedvvel füstölgött a borókabokoxtul az oltár,

S rajt’ a borostyánág víg ropogásba tüzelt.

Az, ki a réti virágkoszorúba talán violát is

Font bele, — biztos, hogy — jókora úr vala már,

S mely a letaglózott bika gyomrát bontja ma szét, a Késnek, az áldozaton dolga bizony nem akadt.

Január 10, II, 1.2.

Tengerek árja fölé ragyogó csillaggal a Delphin Feljut már, s a fejét átüti apja vizén.

Épp a felét jelzendi a télnek az erre jövő nap,

S annyija lészen még, — mennyije már letünék.

Másnap Auróra Tithónt odahagyva bevégezi majd az Arcad istennő főpapi áldozatát

Téged is íturnánk eme nap fogadott be a szentély Ott, hol a Márs mezején kút lesz a Lányka-patak.

Hát emez ünnep okát s módját én merre keressem :

Zajló ár közepén, vajh ki vezesse hajóm?

Jöjj s ihless Te magad, kinek éneke adta nevét is, Tervemet is Te segítsd . . . s nem fogy a tiszteleted.

Még Holdnál is előbb született ama föld — ha hihetni — És a nagy Arcastól kapta az ősi nevét.

3*