Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

27

Otthon a gyászfátyolt ennyi időn viselő.

Ezt néző bíborköpenyes Komulus, hogy a még nyers Népnek a tenniyalót napra, meg évre szabá,

Első hó Marsé s Venusé lett másik utána :

40 Nemzete ősanyja ez,-------s amaz apja vala.

H

armadikét öregink, negyedikjét jelzik az ifjak,

Eá meg sorja szerint kapta a többi nevét.

Nem feledé Janust Numa, sem pedig ősei árnyit így szerező meg két hóval a régi tizet.

45 Gondold meg: más-más napnak más jellege volt ám,

S nem minden napnak szól ugyanegy kötelem.

Prsetoraink három szava, melyen hallgat — — az ünnep,

S köznap az oly nap, amin pörbeidézni szabad.

Tudd meg, hogy némely nap jellege nem hat el estig ; so Bár fele már köznap, — délig ez ünnepi volt.

Törvénykezni szabad, ha az ünnepi áldozat elmúlt S rajt szabadon mond a praetor Ítéleteket.

Napja vagyon, mikoron népünk gyűlésbe rekesztik,

S egy okon iijul meg mind a kileneedikük.

55 Eóma kalendáit Júnó követelte magának,

S hószinii bárányt kap Idusain Jupiter.

Nónáink istent nem kaptak . . . Mind e napokra Többnyire átkos jő, hát ne feledd ezeket.

Gyászesetek hozták - - sajnos — Eómára ez átkot: eo Balsikerű harcok folytak e bús napokon.

Mert az egész Naptárra való, elmondtam előre Mindezeket, hogy majd el ne akadjon a sor.

*

A Eomulus nevéhez fűződő tízhónapos esztendő nem egyéb, törvényszabta határidőnél (spatium), mely pusztán bizonyos szükséges joggyakorlatra volt tekintettel. Ilyen határidők voltak a tisztviselők éve — mely Kr. e. 150-ig március 1-el kezdődött, — az anyaság éve, a gyász éve, a jogilag felbomlott házasság hozományának visszatérítésére adott haladék, az apa halála után született (postumus) gyermek törvényességének megállapítását szabályozó időhatár, kisebb ügyletek perlésére megállapított elévülés stb. száz, meg száz ilyen törvénykezési, kereskedelmi és közforgalmi időjelölés. Mint akár a mi tízhónapos iskolaévünk, melyet a kéthónapos nagy nyári szünet egészít ki teljes esztendővé.

Miként ma is közszokás még egy-egy ünnepet emlegetni naptári határjelölőül (Karácsonykor, Husvétkor, Istvánkirálykor, Szent György