Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
22 erkölcsi céljaira. Ezek a célok ismeretesek. A véres polgárháborúk után igaz béke lebegjen Kómán és tartományain, a polgárok egymással kiengesztelődve élvezzék az új államrend által teremtett béke áldásait. Ennek legfőbb feltétele a régi tiszta erkölcs tisztelése és gyakorlása, a családi élet és boldogság becsülóse, a birodalom magasabb hivatásának hirdetése. Ennél méltóbb tárgyakat a költők se kereshetnek, ennél magasztosabb feladatot nem teljesíthetnek. A Messala körének szemérmes szerelmi költője, Tibullus (Elégiái II-dik könyvének első énekében) ezért ír le művészi mozgalmassággal egy mezó'-avató ünnepet; a Msecénas tüzes szavú dalosa Propertius, ezért énekel áhítattal Yertumnusról (Eóm. eleg. 2.),Tarpeiáról (4.), Herculesnek a gonosz óriással, Cacusszal vívott párbajáról (9.), s e győzelem után emelt oltárának, az Ara Maximának történetéről (10.). Ovidius sem maradhatott nyugton pártfogója, Messala unszolásaitól és barátja Propertius közvetlen példaadását követnie kellett. Múzsája azonban sohasem engedte messze magától. Nem akart mégsem elmaradni az áramlattól, mely néhány tiszta lelket őszinte meggyőződésből, a legtöbb írót azonban puszta divatból, vagy épen a császári udvar kegyének reményével vont forgatagába, s adott nekik, a legtöbbnyire kultuszbeli eszmék hirdetésére, ahogy Propertius vallja magáról (IV. 1.) «messze zengő harsonákat». Ovidius ez első felbuzdulásának terméke a Falerii Juno ünnep (Am. III. 13.) részletes leírása. Ezeknek a csillagok közé, az Olympusra, vagy épen a láthatatlan mennybe telepített félig való, félig költött történeteknek új táplálékot adott áz Augustus naptárjavítása. A sokféle másolás, meg az ünnepmegállapító két pontifex hibája miatt harminc év alatt annyi eltolódás volt megint egyes, állami áldozattal is egybekapcsolt ünnepsorok közt, hogy Augustus is legfőbb atyai gondjának és legsürgősebb tennivalójának tekintette (Ov. F. II. 60.) a hibák hivatalos helyreigazítását. A visszajavítás egyházi (sacralis) részét, a császári udvar ünnepi szónoka, felolvasója s egyúttal Augustus unokáinak, Gaius és Lucius cézároknak (Kr. e. 20— Kr. u. 4.) nevelője, M. Verrius Flaccus végezte el. Verrius rengeteg volumenjei a De verborum significatu «a jelzések magyarázata» ... ép oly hamar és ép oly sokféle alakban fiadzották az apróbb s így használhatóbb kivonatokat, mint előbb már a Varró «ingens opus»-a. Közkézen forgott Verriusnak három más műve is: az ősi szaturnáliákat magyarázó Saturnus; az emlékezetes események foglalatja, a Kerum memoria dignarum libri; s az etruszk nép mondáinak és regéinek gyűjteménye, az Etruscarum rerum libri. A kirénéi polihisztornak, Eratosthenésnek fantasztikus műve, az asztrothenóziai zódión,
