Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
10 mindig fogékony, a kigondolt történetekbe azonban már a maga, valónak álmodott képzeletvilága színes alakjait tudja beillesztgetni. A tartalom és közlésének összhangzatos bubája így teljesen betölti ugyan tudni és teremteni vágyását, de józan Ítélkezését, a tanulságokat fegyelmezett erkölcsi érzékkel mértékelő belátását már meg nem vesztegetheti a költői alkotás prizmáján átlövellő sugarak szivárványa. Nincs is olyan költőnk, akit annyira az ő epigonjának mondhatnánk, mint ahogyan Virágot és Berzsenyit a Horatius, Zrínyit és később a nemzeti romantika epikusait, Pázmándi Horváthot, Vörösmartyt, Czuczort a Vergilius «megértő lelkű tanítványainak» hirdetheti költői irodalmunk története. Viszont azonban Gyöngyösi és Csokonai nem pusztán a fabulákkal tarkázás mesterségét tanulták el tőle, hanem, mint annyi más költőnk között főkép Jókai, a vidám életfelfogást, a játszi ötleteket, a szavakkal festés rögöt is megelevenítő művészetét, a színes képekkel teleszőtt zengő beszédet. Ki nem apadó forrása ezért az ábrázoló művészetnek is. Coreggio, Tiziano Vecelli, Rubens, Boticher, Pompeo Batoni több, ma is csodált alkotása Ovi- diusnak köszöni mesterük teremtő ihletét, ragyogó színeik pazar pompáját, mindenekfölött pedig élethű mozgalmasságukat. Minden történeti korszaknak is kedves költője volt csakúgy, mint nagy kortársai : Vergilius és Horatius. Amazt a fönségben, emezt a magas szárnyaláséi érzésben ugyan utói nem érte ; meséinek itt-ott föltűnő frivolsága miatt sokszor alatta marad a minden tekintetben klasszikus elsőrangúságnak is, de szinte határtalan mesealkotó képessége, alakjainak és történetkéinek emberi közvetlensége, színes áradatként hömpölygő bűvös beszéde neki is biztosították a magának annyira epedett és annyiszor megjósolt — halhatatlanságot. ★ Kinek, minek tartotta magát, elmondja saját életírása. Szólaljon meg itt egészen magyar verses beszédben. Érzéseinek, gondolatainak hűségén ez a magyaros alak nem változtat semmit. Legtöbbször szinte szóról-szóra fordítható, — mert közvetlen és könnyed, — beszédében pedig, a magyar költői előadásnak temérdek szó- és gondolatképére, színes fordulatára akadhatunk, tisztán alaki tanulságul is. (Ez egészen magyar versben természetesen a klasszikus neveket is magyarosan írtam). (Trist. IV. elegia 10-a.) A gyöngéd viszonyok dalosát olvasod . . . Tudd meg hát utókor, hogy én ki is vagyok. Hűs vizektől buja Szulmó az én hazám (Rómától kilencvenezer lépés talán),
