Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911

21

tudja, hogy Hagen eddig minden kérőt, vagy minden hírnököt felakasztatott, ezért cselhez folyamodik s álruhában küldi hű embereit a veszélyes útra. Wate, a hatalmas erejű hős, Frute és az édesszavú Horand álruhát öltenek s kereskedők képében mennek Írországba.'1 Frute, mint kereskedő gyönyörű árúival kelt feltűnést, éppen úgy tesz a «treuer Johannes», ki szintén álruhában szép árúcikkeivel csalja a hajóra a csodaszép királyleányt, kibe képének láttára lett szerelmes ura (az ifjú király1 2). Ugyanilyen csellel élnek Hettel emberei is, s ha Johannes szép dalt énekel a hajón, Horand is édes dalával ragadja el Hildét.3

Maga Gudrun, az eposz hősnője, egész lényében egy kedves mese«- alakhoz hasonlít: a tűrő, szenvedő, jobb sorsra érdemes királylányok közé tartozik. Ót Hartmut, a normannok királya, elragadja szülei házából s anyjának, a gonosz Gerlindének gondozására bízza. Ez az ördögi nő meg akarja törni a vonakodó Gudrunt s cselédszolgálatokra kényszeríti a gyenge királyleányt. Vele fűtteti szobáját,4 dús hajával kell port törülnie 5 és söpörnie kell a királynő szobáit.6 Gudrun, az előkelő származású leány, ki cselédszolgálatokat kénytelen végezni: a Grimm-mesék Hamupipőkéje. Hamupipőke is előkelő származású, mégis szolga sorban nevelik, a hamuban, piszokban dolgozik mindaddig, míg a megváltás perce nem .üt. A mesében ártatlansága és türelme jutalmául a szép királyfi oldalán lesz boldoggá, Gudrunért pedig vőlegénye, Herwig király jön el s emeli fel újra királyi pompába. A szegény szenvedő leányok kínzóit pedig utóléri a mesebeli igazságszolgáltatás keze: Gerlinde és a gonosz mostoha, meg a rossz testvérek, egyenlően lakóinak szívtelenségükért.

S milyen megnyugtató a meséknek igazságot osztó végzete :• a jók mindig elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek. Ez kétségtelenül mély hatást gyakorol az ifjú olvasók minden iránt

1 Gudrun, V. Av. : Wie Waten gen Irenland liinfukr.

2 «Der treue Johannes» (6.) 36—7. L; Gudrun: VII. Av.: Wie die Jungfrauen die Schiffe beschauten und wie sie entführt wurden.

3 «Der treue Johannes» (6.) 38.1. ; Gudrun, VI. Av.: Wie süss Horand

.sang.

4 Gudrun: XX. Av. 996.4. «Du muost min phiesel eiten űnde múost schüren sélbé die brende.» (Kürschners D. N. L. VI/1. 255. 1.)

5 Uott 1019. «Ob du dich, magét schoene, nicht bäz wilt verdenken, du muost mit dinem háre strichen stoup von schámel unde von benken.» (D. N. L. VI/1. 261. 1.)

6 Uott 1019—20. «Mine kemepáten, daz wil ich dir sagen, die muost du dri stünde ze ieclichem tage keren unde zünden mir daz fiur darinne.» <D. N. L. VI/1. 261. 1.)