Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1910
16 az épület padlózata alatt három concentrikus, földalatti folyosóalakú helyiség van, melyek egyikéből boltíves ajtón lehet átjutni a másikba. Mit tartottak e földalatti helyiségben és mit csináltak itt? Különfélekép próbálják magyarázni a dolgot. Lechat szerint víztartó-cisterna volt itt, talán hozzátehetjük, hogy Methe képe is a vízivásra célozhatott s különben is az Asklepieion lényeges része volt az ivóvizet szolgáltató kút, meleg vagy hideg ivóvizével (Xenoph. Mem. III. 1B. 3.). Egyik archaeológus szerint Asklepios kígyóalakjára emlékeztető temetkezőhely lett volna ez, vagy titkos szertartásokat tartottak itt, mások szerint pedig a kincseket őrizték e földalatti helyiségben. Az épületet zenei előadóteremnek is magyarázzák, de mivel a feliratokon dupŰM, oltár, névvel is jelölik, legvalószínűbb az a feltevés, hogy áldozati épület lehetett. Ennek az épületnek is ismerjük egész építési történetét. A nagy Polykleitosnak egy névrokona építette a Kr. e. IV. század közepe táján, ugyanaz, aki a színházat is építette. Tudjuk a feliratokról a művészek, vállalkozók, mesteremberek neveit s azt is, hogy micsoda összegeket kaptak munkálataikért, úgy, mint a templomépítós részleteinél. A tholostól északra van egy 70 m hosszú és 9 m széles ión oszlopcsarnokszerű épület, melyet a feliratok äßazov-n&k, iyxocp-qzr}- otov-nak neveznek.1 A csarnok belső részeiben kőpadok, fekvőhelyek voltak a fal mentén a betegek számára; külső, délnek néző nyitott csarnoka kellemes sétálóhelye volt az üdülőknek. Erre az épületre vonatkoznak Pausanias ama szavai: zotj vaoü dé iazt Ttépav ev&a oi cxézac zoű $eoű xa&eúdovzai, a templomon túl (tehát északnyugat felé) van az az épület, melyben azok alusznak, akik az istenhez, (gyógyulásért) könyörögnek. Azt írja továbbá ugyanezen helyen Pausanias, hogy a szentély területén oszlopok állottak, a régi időben több, az ő idejében még hat stélé állott, melyekre azon férfiak és nők nevei voltak felírva, akiket Asklepios meggyógyított; az is fel volt jegyezve továbbá, hogy micsoda betegségben szenvedtek és hogyan gyógyultak meg. Mindez pedig szerinte dór dialektusban volt feljegyezve. Mily nagy lett azonban az ókor iránt érdeklődők meglepetése, mikor a múlt század végén eszközölt ásatások alkalmával a Pausanias által említett hat stélé közül kettőt teljes épségben megtaláltak. A két márványtáblán 43 kóreset gyógyítása, c'afia, olvasható. 1 Az abaton valamely szent helynek azt a részét jelentette, ahová nem illetékeseknek tilos volt a bemenet. A régi görög keresztyén sírköveken is xoi^ríjpíor-nak neveztetik a sírhely (xv/xtjTr/giov-nak is). Ebből a szóból származott a latin coemeterium közvetítésével a francia cime- tiére és szláv alakjából a magyar cinterem. «
