Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1910
14 kerületben több oltár és fogadalmi ajándék bázisa látható s északra haladva s elhagyva Artemis templomát, a szentély legfőbb részéhez jutunk, Asklepios templomához. A templom egykori alakját a romokból, Pausanias leírásából és a helyszínén talált terjedelmes feliratból, mely a templomépítés részletes adatait tartalmazza, jól elképzelhetjük. Dór stílusú peripteros volt az épület, vagyis olyan templom, melyet egészen oszlopok környeztek. A homlokoldalon C oszlop állt, a hosszoldalokon pedig 11. Az oszlopok s az egész templom kor in - thosi mészkőből épült, a párkányok azonban márványból voltak; az oszlopfejeket pedig márványt utánzó vakolat borította, melyet, valamint a gerendázat kilátszó részeit, festéssel tették tetszetősebbé. A templomba vezető ajtó, melyen át a cella belseje világosságot kapott, 7rófo§-ból, puszpángfából készült és elefántcsontból faragott, berakott díszítmény ékesítette. A templom belsejének padlója fehér márványlapokból volt összeállítva, az isten szobrának bázisa pedig fekete márványból készült. Magáról a szoborról Pausanias, ki a Kr. u. II. században írta le Görögország nevezetes helyeit, azt írja (II. 27.), hogy félakkora, mint az athéni olymposi Zeus szobra; különben ez is chryselephantin szobor1 volt. A felirat szerint a parosi Thrasy- medes műve. Az isten trónuson ül, jobbjában pálcát tart, balkeze egy kígyó fején pihen; lábai előtt pedig egy kutya fekszik. Az isten alakjára Pheidias Zeusének lehetett nagy hatása és ahogy a különféle emlékek mutatják, benne a férfias erő megtestesülését látták ; arcáról a tudásban rejlő erkölcsi hatalom mellett a szánakozó szeretet és könyörületesség tükröződött vissza. A trónuson argosi hősök tettei voltak kifaragva; amint Bellerophontes megöli a Chi- mairát s ahogy Perseus levágja Medusa fejét, mely jelenetek talán a betegséget okozó gonosz szellemeknek herosok által való legyőzetését jelezték. A keleti főoromfalon lévő szoborcsoport a centaurok harcát ábrázolta, a nyugati pedig az amazonokét. A tetőn elhelyezett csúcsdíszek, akroterionok, Nike alakja és lovagló Nereidák, finom művű alkotások voltak parosi márványból s az athéni akropolis Nike templomának korlátfalán ábrázolt Nike-domborművekhez hasonlítanak, melyek az attikai szobrászat legkönnyedebb, legművésziesebb alkotásai. E templom a Kr. e. IV. században épült. A helyszínén talált terjedelmes felirat szerint a templomépítést a legnagyobb részletességgel ismerjük; tudjuk, hogy az egyes munkák végzésére kik vállalkoztak, mekkora összeget kaptak és kik vol1 Az ilyen szobrok váza fából volt készítve s az istenalak ruhája aranyból volt, arca, válla, karjai pedig elefántcsont-lapokkal voltak borítva.
