Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1909
13 minek nevezzük őt? Megelégedjünk-e azzal, hogy római példára a haza atyjának, vagy hogy a legnagyobb magyarnak nevezzük? Vagy azt mondjuk-e, amit az a derék szegedi piarista a Hitel olvasása után : «Ha akkora volna Széchenyinek a hatalma, mint a tudománya, esze és akarata, a magyarok Teremtőjének mondanám». Sőt, habár mosolygunk is naivságukon, értjük azokat a pesti diákokat is, akik Széchenyit meglátva az utcán, ifjakhoz illő lelkesedéssel mondták egymásnak: Nézzétek, itt megy a magyarok Istene. De ez a nagy ember közel jut szivünkhöz azért is, mert boldogtalan volt, sőt Csengery Antallal szólva, a legnagyobb magyar a legboldogtalanabb magyar is. Boldogtalanságának voltak testi okai is: gyötrő, gyógyíthatatlan betegség, mely az őrületbe, majd az öngyilkosságba sodorta. De voltak lelki okai is, különösen pályája második felében, a félreismerés, meg nem értés, gyanúsítás s az a cas- sandrai lelki állapot, hogy szerinte forradalomba, tehát pusztulásba rohanó nemzetét, mert az nem hallgat reá, nem mentheti meg. 1848-ban ez a lelkiállapot annyira súlyosbította idegbaját, hogy ismételten öngyilkosságot akart elkövetni, melyet orvosa és ápolói alig tudtak megakadályozni, úgyhogy kénytelenek voltak Döblingbe, az elmebetegek gyógyító intézetébe szállítani. Meggyógyult, de betegesen érzékeny idegzetével nem akart újra az élet izgalmai közé kilépni, s ott maradt a gyógyító intézetben. Még egyszer alkalma nyílt, mint az öreg Toldi Miklósnak élte alkonyán, hogy fegyvert ragadjon a nemzeti címerért, a nemzeti becsületért. Megírta legragyogóbb, legbámulatosabb könyvét, a Blicket, melyben összezúzta, erkölcsileg megsemmisítette azt a Rückblick című munkát, melyet Bach miniszter íratott meg, nemzetünket pusztító rendszerének dicsőítésére. E nagy feladat teljesítése után, mint az öreg Toldié, az ő szive is megtört. Ki tudna belelátni egy nemes és beteg szív rejtelmeibe? Talán az is hatott reá, hogy i860 márciusában, a felébredő szabadság lázában Budapesten véres tüntetések voltak, melyeket beteges lelke nagyítva forradalom, tehát szerinte pusztulás előjeleinek tekintett.
