Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1907
8 renddel való elégedetlenséget, teleire, a zsarnokok s rabszolgák hazájába. Mások válogattak a cenzorokban, Becsből Pozsonyba, Pestről Kassára, Fehérvárra fordultak azt remélve, hogy ott a cenzor engedékenyebb lesz. De a csak betűt vizsgáló cenzor sötétséghez szokott szeme nem látta a költői mű lelkét; nem vette észre, hogyan ébreszt- getik az írók a múlt magasztos képeivel, nagyjaink példájával a nemzet reményét s tettvágyát. A költészet szomorú sorsánál még sötétebb képet mutat hírlapirodalmunk. Későn indul meg, alig tud megküzdeni a közönnyel s a kormány és a cenzúra nyomása alatt hogyan tudna fejlődni! Hírlapok megindítása a fejedelemtől függ. Először a külföldi eseményekről meg sem emlékezhetnek, utóbb is csak a bécsi hivatalos lap után. Politikai eszmecsere, szabad közvélemény lehetetlen; az országgyűlési szónokoknak nevét sem említhetik meg. Majd megjelennek a szabad szónak, a nyilvánosság szükségének harcosai: Erdélyben Wesselényi, Pozsonyban Kossuth az Országgyűlési Tudósításokkal, de mindkettőt fogságba vetve némítják el. Csak 1840-ben engedik meg hosszabb beszédek közlését is s Kossuth Pesti Hírlapjával hamarosan megjelenik az első igazi politikai hírlap. Kossuth itt, ezen a téren folytatja azt az élet-halál harcot az előleges cenzúra ellen, amelyre már régebben, még Zemplénmegye egyik gyűlésén felesküdött. így juttat költészetünk, politikai irodalmunk, Kossuth Pesti Hírlapja a cenzúra ellenére is fontos szerepet a sajtónak Magyarország politikai ébredésében s az új Magyarország megalakulásában. Kossuth vezércikkeiben, mint Petőfi egy-egy költeményében, ha ugyan vissza nem vetette, nem tudott a cenzor törölni, változtatni, annyira egybe lévén nőve tartalom és forma, eszme és kifejezés. Kinőttek a cenzor keze alól! S midőn már országgyűlés és hírlapok s legtovább a költészet annyit döngették az eszmék haladásának ezt a gátját, a cenzúrát, végre, ma 60 esztendeje, a lelkesült ifjúság erőszakosan döntötte le: erőszakkal lefoglaltak egy könyvsajtót, cenzúra nélkül kinyomatták a 12 pontot s Petőfi Nemzeti dalát s kezében a kinyomtatott 12 ponttal, büszkén hirdethette ott a hatvaniutcai nyomda kapujában Irinyi József: «Március 15-e, déli fél tizenkettőre nagy időszak a magyar nemzet történetében! Itt van a sajtószabadság első példánya! Akármi szabadsága fog