Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1905

23

Lezárja bár ma e Kő alkotásunk’

S mely rajta munkált, elpihen a kéz;

Körötte híven rendületlen állunk,

Érette mindig küzdelemre kész’.

Istent, Hazát, Királyt dicsérve zendül Benn ajkunk . . . míg itt egy hű szív dobog; Miért megépült, mindörökre szentül Szolgál majd így sok, boldog századot.

Kinek nevével kezdtük, — — ím’ a vége:

A hálaszó is Tiéd Istenünk.

Engedd fohászunk trónusod elébe,

Szállj a szivünkbe és maradj velünk.

Áraszd áldásod e mi nagy művünkre,

Ihlessed benn’ a tiszta lelkeket,

Karod szünetlen óvja . .. S védelmezve :

Örökké zengje dicső, szent neved.

Az ünnep Bachát Dániel püspök meleg érzéssel teljes imádságával ért véget, mire a közönség, a Hymnus eléneklése után távozott, s hisszük, hogy egy egyszerű, de szép ünnep benyomását és emlékét vitte magával. G. I.