Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1905
20 a vallásnak, a tiszta erkölcsnek, az igaz tudománynak lelke is lakozzék. Úgy hiszem azonban, hogy az igen tisztelt felügyelő úr ezzel a felhívással nem annyira új irányt akart kitűzni, mint inkább a régihez, a kipróbálthoz való ragaszkodást akarta lelkemre kötni. Mert azok a szempontok eddig is vezettek bennünket, azok az elvek eddig is alapja voltak iskolánk fejlődésének. Minden társadalmi intézményben, s így az iskolában is, van helye a konzervációnak, van helye az újításnak. Minden korszak társadalma, melynek élete amúgy is különböző, élő, küzdő érdekek kompromisszuma, különböző, küzdő erőhatások eredője és kiegyenlítődése, iparkodik a maga képére átteremteni intézményeit s így iskoláját is, mely törekvés nem mindenkor egyformán sikerül, de mindenkor egyformán megvan; viszont az intézmények s így az iskola is, visszahatnak a társadalomra. A mi korunk társadalmát tudvalevőleg főként és nagyban gazdasági kérdések mozgatják, a munka értékelésének feladata állítja sorompóba. S hallani néha hangokat, melyek arra biztatják a középiskolát, hogy jobban simuljon hozzá a reális valósághoz, gyakorlati értékű ügyességekre neveljen, a kenyérkereset küzdelmére vértezze föl tanítványait. Ha valahol, ebben a kérdésben szükséges a körültekintő óvatosság, s ha van kérdés, melynek megoldásában ötletek és jelszavak után indulni nem szabad, ez a kérdés az. A végletekbe való csapon- gás itt kiszámíthatatlan károkat okozhatna. Az ideális és a reális irányzat egyformán az emberi lélek és természet mélyében gyökerezik, történeti nyilvánulásában pedig egymást váltogatja, kiegészíti, ellensúlyozza. Azért, mert időnként az egyik nyomul előtérbe, nem szükséges, hogy teljesen elhallgattassa a másikat. Azt hiszem, valamint apáink visz- szariadtak attól a gondolattól, hogy a gimnáziumot, a renaissance és a reformáció szülöttét, az utilitarius célok igájába fogják be, úgy visszariadnánk mi is, ha komoly kísérlet tétetnék rá. Azt hiszem, mentül nagyobb odakünn, a nagy világban a reális érdekek harcza, annál nagyobb szükség van olyan oltárokra, melyeken vallási, erkölcsi, emberiségi és hazafias eszményeknek áldoznak. Ha szükséges a testi erő, életrevalóság, a reális érdekek iránt való fogékonyság, szükséges a testi, lelki, erkölcsi mivolta szerint összhangzatosan fejlődött egyéniség, az