Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1905

7 — «A budapesti deáktéri ágostai hitvallású evangélikus test­véregyházak főgimnáziuma aránylag rövid idő alatt fejlődött — bibliai hasonlattal élve — kis mustármagból terebélyes élőfává. 1818 óta tanították az egyház elemi fiúiskolájának felsőbb osz­tályaiban fakultative a latin nyelvet; 1823-ban állították fel a külön humanitási osztályt, mely kezdetben csak nyolc tanulót számlált. Ebből fejlődött ki csakhamar a hat évfolyamból, de csak három osztályból álló gimnázium, mely jó sokáig megfért az egyházközségek deáktéri főépületében, egy fedél alatt a lelkész­lakásokkal és elemi iskolával. Azonban a mindinkább fejlődő és évről-évre több tanulót számláló gimnázium, melynek nyolcosztályúvá való kiegészítése is tervbe vétetett, nem fért meg többé addigi helyiségeiben. 1861-ben tehát megvették az egyházi főépület tőszomszédságában fekvő «katonai sütőházat» : ennek 185 négyszögölnyi telkén épült fel 1863—1864-ben az a díszes és akkor a maga nemében elsőrangúnak elismert épület, mely ezután negyven esztendeig adott otthont az 1872-ben nyolcosztályúvá fejlesztett főgimná­ziumnak. Új otthonában a főgimnázium örvendetes fejlődésnek in­dult, tanítványainak száma félezerre szaporodott, 1894 óta állam­segélyben részesült, párhuzamos osztályokkal gyarapodott, me­lyeknek száma végre háromra emelkedett. így előállt az a hely­zet, hogy az intézet számára szűk lett a kezdetben annyira meg­felelőnek elismert épület. Elodázhatatlan lett tehát átalakítása, vagy helyette új épület emelése. Az átalakítás célhoz vezetőnek nem találtatott, mert oly kicsiny — 185 négyszögölnyi — telken a kor kívánalmainak megfelelő főgimnázium semmikép sem ta­lálhatott helyet. A fenntartó hatóság tehát elhatározta, hogy új főgimnáziumi épület számára telket vásárol, a régi épületet pedig elemi és polgári iskolája részére alakíttatja át. A közös egyházi választ­mány 1900 december 17-én határozta el, hogy a város közép­pontjához közel fekvő helyen telket keres a főgimnázium részére. Érkeztek is be ajánlatok, de ezeknek tárgyalása közben teljes határozottsággal kitűnt, hogy a város belsejében megfelelő nagy­ságú telek nem kapható, s még a kellőnél jóval kisebb telek is többszörte többe kerülne, mint amennyit a fenntartó egyházköz­ségek gimnáziumi telekért fizethetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom