Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1903
II. ISKOLAI EGÉSZSÉGÜGY NÜKNBERGBEN. Egyre jobban terjed a köztudatban az a meggyőződés, hogy az iskolában s az iskolai életben az egészségügyi érdekeknek érvényt kell szerezni. Ez az immár általánossá vált felfogás érlelte meg a nemzetközi iskolaegészségügyi kongresszusok eszméjét, s ez tette lehetővé, hogy az első ilynemű kongresszust f. é. április 4- és 9-dike közt Németország egyik legérdekesebb, legrégiesebb városában, melynek széles árokkal körülvett falai bástyáival, tornyaival és kapuival még ma is sértetlenül fennállnak, Nürnberg- ben megtartsák. Mintegy 1300-an gyűltek itt össze hygienikusok és pseda- gógusok, orvosok, tanítók és tanárok a világ minden tájékáról, még Amerikából s a messze keletről Japánból is. A tagok legnagyobb része természetesen német volt; igen sok volt az osztrák is. Magyarország aránytalanúl kisebb számmal volt képviselve, de bátran mondhatjuk, hogy szereplésünk épen nem vált a magyar név szégyenére. A kormány Liebermann Leo, egyetemi tanár s a közegészségtani intézet igazgatója által képviseltette magát. E sorok íróját a pesti ág. h. ev. magyar és német egyházgyülekezet nagyt. elöljárósága küldte ki a kongresszusra, hogy az iskolai egészségügy haladásáról s mai állásáról közvetlen tapasztalatokat szerezhessünk, s ezeket a tapasztalatokat, a mennyire egyházunk anyagi helyzete megengedi, úgy új gymnasiumunkban, mint az annak régi épületébe átköltöző elemi és polgári leányiskolánkban a tanárok, tanítók és tanulók egészsége érdekében érvényesíthessük. Ennek a czélnak legtökéletesebben úgy véltem megfelelhetni, hogy nemcsak a kongresszus tárgyalásain vettem részt, hanem a vele kapcsolatosan rendezett gazdag iskolaegészségügyi kiállítást is behatón tanulmányoztam. Sőt ezzel sem értem be, hanem
