Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

32

A legújabb keletű matematikai logika a fogalmakat és Ítéleteket megfelelő számokkal, illetve jelekkel analitikai úton iparkodik érzékelhetővé tenni... és a számoló művészet segítségével akarja az állandó törvényeket, állandó következményeket előre kiokoskodni. Ennek a logikai algorithmusnak megalapítója Boole, epigonjai Jevons, Veun, Pierce, Schrceder. Lehetőleg rövid s a mellett világos összefoglalás Hontheimé (der logische Algorithmus 1895). Csak egy példát lássunk: — a föltétien Ítélet alakja a=t=Z>. Az=jel a tartalmi egyenlőséget jelenti, a (függőleges) jel az. a-nak a b alá rendeltségét jelenti. Ha a^=b és fr=j=c úgy a=f=c.

Nem egyéb ez mint a régi logikának törekvése, mellyel minden szabályt geometriai ábrázolással iparkodtak megérzékí- teni. A Descartes matematikai módszerének többé-kevésbbé sikerült felhasználása tehát; természetesen csak ott van helyén, ahol a fogalmak szinte önmaguktól kínálkoznak a vonalokkal, körökkel való jelölésre. Valójában azonban meddő művészkedés, mely a szerkesztésbeli egyöntetűségnek a gondolatok tartalmát áldozza föl. Emellett mindig csak a puszta alakokra vonatkozhatik, de a gondolattartalom fejlődését, illetve e fejlődés törvényeit egyáltalán nem magyarázhatja. Azonkívül soha és sehol se magyaráz meg többet, mint a mennyit a gondolatokat hordozó szavak önmagukban megmagyaráznak.

A lélektan és logika e szerint nem pusztán bevezetői a filozófiának, hanem alapvetői is. A természetbölcselet, erkölcsbölcselet, az esztétika, a vallás és történet bölcseleté, — melybe a szociológia is szövődik — rajtuk épülnek meg. Módszerük minden eszközét, eredményeik ható erejét belőlük veszik. Ám a megépítésben, a rendszer alkotásban a tiszta, elfogulatlan bíráló észt a jóakaratnak, az emberi viszonyok kellő mérlegeléséből induló erkölcsös életbölcsességnek kell segítenie. Alkotásuk így maradandó és áldásos így leszen. Dr. Serédi Lajos.

Repertorium. I. Általános tartalmúak: Oswald Külpe, Einleitung in die Philosophie, 1898. — Joli. Eitle, Grundriss der Philosophie, 1892. — R. Eacken, Die Lebonsanschauungen der grossen Denker, 1897. — Rob. Schellwien, Der Geist der neueren Philosophie, 1896. — Joh. Rehncke, Grundriss der Geschichte der Phie, 1896. — Fr. Harms, Die Philosophie in ihrer Geschichte. I. Psychologie, II. Logik. 2. Aufl. 1898. — Böhm K., Ember és világa. I—II. 1893. — II. Részletes művek : Ueberweg-Heinze,