Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
4 zetig. Az iró életrajzának és nagy történeti művének ismertetése után a pún háborúk okairól, az első pún háborúról szóltunk, azután áttérve a második pún háborúra, röviden összefoglaltuk a Kr. e. 218—215-ig történt eseményeket, mivel azok a dolgok, melyek a XXIIII. könyvben vannak leírva, Kr. e. 215 és 214-ben történtek. Az események színhelye Italiának déli része, továbbá Eóma és Syracuse. Első sorban arról olvastunk, hogy a púnok hogyan iparkodtak maguknak szövetségeseket szerezni a délitábai városokban és milyenek voltak a viszonyok Syracusseban a fiatal tyrannus, Hieronymus uralma alatt. Láttuk, hogy e hatalmas város tapasztalatlan ura nem törődve nagyatyja politikájával, elpártol a rómaiaktól. Gőgös magatartásával, dölyíös kegyetlenségével magára zúdítja polgártársai haragját; összeesküsznek ellene s Leontiniben meggyilkolják. E közben Rómában Qu. Fabius Maximus intézi az ügyeket mint consul s a rómaiak minden csüggedés nélkül folytatják készületeiket a háború folytatására. Cursive olvastuk a beneventumi csata leírását, hol a volones (önként katonáskodó rabszolgák) annyira kitüntették magukat, továbbá a nolai csatát, hol Marcellus majdnem visszaadta Hannibálnak a cannsei vereséget. Ezután azokat a fejezeteket olvastuk, melyekben Livius leírja Hieronymus meggyilkolásának következményeit. A sok zavar és belső háborgás végeredménye azonban mégis az lett, hogy Syracuse Hippocrates és Epicydes működése folytán átpártol Hannibálhoz. Végül láttuk, hogy mi módon ostromolja Marcellus szárazon és vizen e nagy várost s a lángeszű Archimedes hadigépeivel hogyan hiúsítja meg a rómaiak minden erőlködését. Hogy Hannibal oly sokáig tudta magát fentartani Italiában, azt Livius következő szavaiból magyarázhatjuk meg: unus velut morbus invaserat omnes Italite civitates, ut plebes ah optimatibus dissentirent, senatus Romanis faveret, plebs ad Poénos rém traheret. Minden városban pártoskodás dúlt s ezt használta fel az ügyes Hannibal.* Livius olvasása kapcsán megelevenedett előttünk egész déli Italia. Olvastunk a Rhegium ellen intézett sikertelen támadásról, * Hasonló dolgot olvastunk Herodotosnál is. A perzsák közeledtére mindig akadtak méd érzelműek, a kik az ellenséghez szítottak.
