Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901

17 Az olvasott részeken végig láttuk Herodotusnak azt a po­gány felfogását, hogy az istenség felemeli, nagygyá teszi az em­bert, megizlelteti vele az élet örömeit s ha túl sok jót adott neki tönkre teszi, mert megirigyli — 6 ős ded? yXitxbv ysúaaq zbv alwva <pőovspo<s év aúzcv eupiaxezou éwv. A perzsák hatalmának növeke­dését és bukását látja ő Xerxes hadjáratában; ezzel szemben ki­emeli a görögök erkölcsi bátorságát, a kik bízva keltek hazájuk védelmére, mert tudták, hogy a ki rájuk támad, nem isten, hanem csak ember és nincs az az ember, a kit születésétől fogva baj nem ért volna, sőt a legnagyobbakat érik a legnagyobb bajok.* Megismertük közelebbről a két ellenfelet. A görögök gyűlö­lik a szolgaságot, féltékenyen őrzik függetlenségüket; értenek a harczhoz, fegyvereikkel ügyesen bánnak, örömest halnak meg hazájukért. De gyengéjük az önzés; mindegyik a maga városát szeretné csak védeni; vitatkoznak, czivakodnak, miben annyira mennek, hogy akadnak közöttük olyanok is, a kik fir]őí£ouot — méd érzelműek. A perzsák nem ismerik a függetlenséget; az óriási sereget egy ember személye vezeti; a harczosokat korbácscsal hajtják akkor is, mikor a Hellespontus hidjain kelnek át, és akkor is, mikor támadásra viszik őket Leonidas ellen. A perzsa vezérek gondolkodásmódjára czéloz Herodotus, mikor a thermopyhei csa­tánál elbeszéli, hogy miként taposták agyon egymást a perzsák, hogyan hullottak s vesztek a tengerbe s a tisztek mégis csak előre hajtották a katonákat, mert: iv dk Xóyog, ouőshzou anolhtjidvou — az elesettel semmit sem törődtek. Salamisnál is terv nélkül har- czolnak; erejük a tömeg, taktikájuk a bekerítés. E két nép nagy csatáit úgy néztük, mint az önfeláldozó hazaszeretet példáit, melylyel a görög nép örök időkre szóló er­kölcsi tőkét, nemes önbizalmat és dicsőséget szerzett magának, és példát mutatott arra, hogy hazaszerető kis nép meg tudja vé­deni hazáját bármely hatalmas ellenséggel szemben is. Áttérek röviden a módszerre, melylyel a classikusokkal fog­lalkoztunk. Mind a latin, mind a görög írók olvasásánál a fordí­* Horatius is így szól: Seepius ventis agitatur ingens Pinus, et celsse graviore casu Decidunt turres feriuntque surumos Fulgura montes. Értesítő Í901—Í902. évről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom