Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
11 láttuk, hol T. Boscius Capito kétszínű eljárását jellemzi Sulla táborában, XXVIII.... ilium acuere, hős qui simul erant missi, fallere; ilium iclentidem monere, ut caveret, hisce insidiose spem falsam ostendere; cum illő contra bos inire consilia, horum con- silia üli enuntiare; cum illő partém suam depacisci hisce aliqua beta mora semper omnes aditus ad Suüam intercludere. Cicero e beszédet kiváló gondossággal dolgozta ki; szerkezetét nagyon kibővítette, a mit szándékosan tett, mint maga is mondja. A beszédet hatalmas emlékezőtehetsége segítségével adhatta úgy elő, mint a hogyan most olvassuk. Egyes helyeken megállapíthattuk a rögtönzéseket is. Hogy e beszéddel Cicero nagy hatást ért el el, azt bizonyítja az, hogy a vádlottat fölmentették s Cicero ezzel a beszéddel alapította meg nagy szónoki hírnevét. A harmadik római auctor, a kivel foglalkoztunk, Horatius. Horatius ódái közül elolvastunk tizenhatot. Az I. könyv 1. ódájában (Maecenas atavis ...) a költő ajánlólevelét olvastuk, melyből a költészettel való foglalkozás boldogsága sugárzik ki, a mi azt a tudatot szerzi neki, hogy művei által halhatatlan lesz, mit a III. 30. ódájában (Exegi mommentum ...) örömmel, bizonyos büszkeséggel vall be. Az I. 3. ódában (Sic te diva potens...) Vergilius hajójához intézett szavaiból arra a szoros barátságra következtettünk, mely a két költőt összefűzte, s arra késztette Horatiust, hogy Quintilius Varus halála felett búsuló barátját oly szép szavakkal vigasztalja (Quis desideriso sit pudor... I. 24.) A Ses- tiushoz és Torquatushoz intézett ódákban (Solvitur aeris hiems..., I. 4.) Diffugere nives.. . III. 7.) a tavasz ébredése fölötti örömöt éreztük, mely azonban fölidézi költőnk lelkében a múlandóság gondolatát. Az I. 21. ódájában Apolló és Dianára írt hymnust láttunk. Delliust (Aequam memento... II. 3.) arra buzdítja, hogy élvezze a jelent, úgy is itt kell hagynia majd minden gazdagságát; Liciniusnak pedig az aurea mediocritást, az arany középutat ajánlja (Bectius vives Licini... II. 10.). A római ódák közül hármat olvastunk. Az elsőt, melyben a megelégedést dicsőíti (Odi profanum... III. 1.), a másodikat, melyben a római ifjúságot harcziasságra, erényességre és vallásosságra inti (Angustam amice... II. 2.) és a harmadikat, az Augustushoz intézettet (Ju- stum et tenacem ... II. 3.), hol Bóma nagyságát magasztalja, melyet oly üai által ért el, kik hazájukat rendületlenül szerették. Az istenek oltalmában való biztos megnyugvás hangját haUottuk
