Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900

ott újabbkori képzőművészetünk legjobb alkotásai; gyári iparunk százféle terméke; ízlésükkel és eredetiségükkel nagyon feltűntek kézműiparosaink, el is kelt a legtöbb tárgy, különösen az agyagedény féle ; a népies kézi munkáknak is elég bámulója és vevője akadt; elsőrangú volt vadászatunknak, legfőképen pedig gazdaságunk bemutatása, melynek alig akadt versenytársa az egész kiállításon. Igazán jól esett végigjárni a kiállítás magyar csoportjait, mert mind azt a tudatot ébresztették a nézőben, hogy a magyar iparnak, tudománynak nem kell szégyenlősen félrevonúlnia, nem kell idegenből vett utánzatokkal pironkodnia, hanem öntudatos örömmel mutathatja országvilágnak a maga termékeit.

A világ nemzeteinek részvétele a kiállítás egészében különben igen egyenlőtlen volt. Összesen harminczkét nemzet és ország szerepelt önállóan, természetesen leginkább európai; valamennyi közt a dolog természete szerint a legnagyobb teret maga; a franczia foglalta el, úgy, hogy a kiállításnak kétharmada fran- czia volt. A franczia kiállítási csoportok mindenütt, itt-ott az idegenek is, két részre oszlottak; az egyik a jelent mutatta be, a másik visszatekintőleg az elmúlt századot (exposition centennale), vagy az utolsó évtizedeket (exposition decennale). A visszatekintő kiállítások az illető szaknak a múltban való fejlődését tűntették fel, úgy, hogy mindég érdekes összehasonlítás kínálkozott a múlt s a jelen között. Legtöbb haladást természetesen a műszaki ágak, a gépipar, járóművek, vegyészet mutattak; ott állottak a századelei esetlen határok, kólyák mellett az újkor könnyű hintái, gépkocsijai ; az első fából készült kerékpár mellett a zajtalanul rohanó pneumatik, Stephenson kicsiny mozdonya mellett az újkor leghatalmasabb, 14 méter hosszú gőzgépe, mely egy óra alatt 140 kilométernyi utat tesz, s a párizsi földalatti vasút villanyos hajtógépe, mely gyorsvonat sebességével röpíti a hozzácsatolt 15—20 személyszállító kocsit; Arkwright és .Jacquard ósdi fonó és szövőgépei mellett kattogtak a mai szövetgyárak ezerkarú pókjai s ott az ember szeme láttára szőtték végszámra a legpompásabb selyem- és gyapjúszöveteket; egy valóságos gépszörnyeteg egész fatörzseket őrölt péppé, mely nehány perez múlva mint fehér papiros a szemben lévő nyomdába vándorolt és újsággá vált. Pipere tárgyakban, csecsebecsékben és díszműárúkban ma is a francziáké az elsőség; a képzelhetetlen árú divatezikkekhez és ruhákhoz meg valósággal csak életveszélylyel lehetett jutni, akkora volt előttük