Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900
20 Párizs város háza, a kertészeti kiállítás üvegcsarnokai, a nagygyűlések palotája és Os-Párizs ódon tornyai, tetői; balról a nemzetek palotáinak ragyogó sora, a háttérben a Trocadéro s az Eiffel-torony. A harmadik kép kettős; a Pont d’Jénán állva egyfelől az Eiifel- torony titáni ívei alatt a Champ de Mars épületei közt végigpillantva a Chateau d’Eau s a Palais de l’Électricité csipkeszerű, könnyed épületén pihen meg tekintetünk: másfelől a gyarmatok épületeinek szokatlan csoportjai közt a Trocadéro hatalmas palotáját és lépcső- ről-lépcsőre szökő sellőit látjuk. Valósággal tündéri volt a látvány,, mikor esténként a Chateau d’Eau zuhatagjai és szökő sugarai a szivárvány minden színében ragyogtak, mikor kigyúlt a paloták körvonalain az ezernyi-ezer villanyos izzólámpa s a tornyok óriásának ormáról, a világítótornyok tetejéről, mint üstökös csóvája áradt szét a vetítők vakító fénykévéje a kiállítás csodáira s az újjongó sokaságra. Hogy a rengeteg anyag áttekinthetőségét valamennyire lehetővé tegyék, az elrendezésben szintén eltértek a régibb kiállításoktól, a melyeken minden nemzet külön csarnokban vagy palotában mutatta be tárgyait. Ez alkalommal a csoportosítás szakok szerint történt s csak a szakcsoportokon belül váltak el a nemzetek. így sokkal könnyebb volt a műveltség egyes ágaiban a nemzetek összehasonlítása s a ki csak egyes szak iránt érdeklődött, a körébe tartozó dolgokat mind egy helyen lelte meg s nem kellett, mint máskor, óriás fáradsággal egyik csarnokból a másikba szaladnia s más szakbeli dolgok nem zavarták meg benyomásait. Ily módon egymás mellé állítva sokkal jobban érvényesültek a nejn- zeti sajátságok is. Mi ránk nézve épen ezért végtelen nagy fontosságú volt ez a kiállítás. A külföld eddigelé édes-keveset tudott mi rólunk. Nemzetközi szereplésünk mindig Ausztria függeléke- vagy részeképen tűntetett föl bennünket; valami homályos sejtelme volt a világnak, hogy Magyarország «valahol Ausztriában» van s hogy ott teremnek a puszták, meg a csikósok, meg a lovagias betyárok s hogy tokaji bora jó bor. Ez alkalommal azonban teljesen önállóan, Ausztriától függetlenül jelentünk meg; a hagyományos «tcharda» eltűnt, a furcsaságok helyett igazi mivoltát mutatta be a nemzet, komoly versenybe állott a világ többi nagy nemzetével; ebben a versenyben nem szorultunk a többiek vállveregető jóakaratára, méltó versenytársnak bizonyultunk, minden téren derekasan meg- állottuk helyünket. Ott állott a nemzetek utczájában történelmi
