Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900
18 tavában ugyanis valóságos szörnyeteg potykák várják a látogatókat és hangos czuppogatás közt tülekednek egymással s a szelíd ruczákkal a nekik vetett kenyérdarabokért.-K No de térjünk vissza Párizsba és járjuk végig ez év eseményét, a kiállítást. Mint már említettem, ez a kiállítás mintegy a XIX. század zárókövéül, beszámolójáúl készült. Hogy ezt a czélját elérhesse, felül kellett múlnia minden eddigi kiállítást s ez csakugyan sikerűit is. Területre nézve volt ugyan már nagyobb kiállítás is, példáúl az 1893-i ehikagói, de tartalomra nézve föltétlenül nem volt az előzők közűi egy sem gazdagabb nálánál. De ebben el is érte a legvégső határt. Nem azért, mintha nem lehetne talán az iparnak, kereskedelemnek, tudománynak és művészetnek még több termékét fölhalmozni és összegyűjteni, hanem azért, mert a bemutatott tárgyak iszonyú mennyisége már. így is lehetetlenné tette az áttekintést, meghaladott minden emberi erőt. Hetek kellettek hozzá, hogy az ember csak tájékozódhassék is a különben nagyon helyes elvek szerint elrendezett tárgyak közt; részletesen, behatóan megismerkedni csak egyes csoportokkal lehetett, az egészszel, hitem szerint, egyetlenegy látogató sem tudott, ha csak nem volt ott a kiállítás egész ideje alatt, hetedfél teljes hónapon keresztül. Hogy csak némi csekély fogalmat adjak az ott felhalmozott tárgyak számáról, elég lesz felemlíteni, hogy csupán a művészeti csoport négy osztályában 5000-nél több számozott műtárgy volt; ez csak egy csoport volt; együttvéve pedig tizennyolcz csoport volt 121 osztálylyal. Mind ez a rengeteg anyaghalmaz csak 108 hektárnyi területen volt elrendezve; a mi ezredéves kiállításunk területe 52 hektár volt, tehát alig valamivel kevesebb a felénél. Csakhogy a párizsi kiállítás területe nem volt egy tagban, mint a mienk, hanem három külön részre volt elosztva. A legnagyobb, a nyugati rész, a Champ de Mars-ot s a Szajnán túl lévő Trocadóro területét foglalta magába, (ez majdnem akkora, mint Budapest belvárosa); a keleti, valamivel kisebb rész az Esplanade des Inva- lides-t ölelte fel, melyhez a Szajna jobb partján lévő hajdani Salon területe csatlakozott; ezt a két főrészt a Szajna mindkét partján végighúzódó keskeny földszalag kötötte össze, közben- hagyva akkora részt, mint a belső Józsefváros. Ennek következtében roppant távolságok keletkeztek, úgy hogy a főkapu a passy-i
