Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1900
16 nemcsak régi könyvet kapni és olvasni, hanem a legeslegutóbbi kiadványokat is, mindjárt megjelenésűk napján; a ki számon akarja tartani az irodalomnak napról-napra megújuló jelenségeit, mind megtalálja az Odéon alatt. Köteteket lehetne írni Párizs utczai életéről, arról az igazi életről, melyről minálunk még eddig szó sincsen; nincs is nagyobb élvezet, mint czél és szándék nélkül csatangolni a városban, a boulevardok fényes sorain, a vásár- csarnokok bábeli zűrzavarában, a Montmartre sokszor kissé olaszos illatú sikátoraiban, St-Germain műkereskedései előtt, aTemple ötvösműbelyei'közt, vagy a Monceau negyed előkelő boglárfái alatt. A kit Párizs sétahelyei nem elégítenek ki, ráül egyikére a sok járóműnek, melyeknek pályái a város környékét sűrűn behálózzák. Északfelé St. Denis; székesegyháza, melyet Suger apát emelt a XII. század első felében, a csúcsíves vagy gót építés első emléke. Ide temetkezett a legtöbb franczia király és családja; itt van a véres emlékű Fredegonda királyné kőkoporsója, II. Henrik és Medici Katalin remek síremlékei is, itt pihen III. Endrének egyik leánya is, sírkövének fölirata: Clémence de Hongrie 1328; itt a boldogtalan végű XVI. Lajos nejével, Marie Antoinette-tel. Párizstól keletre vannak a szebbnél-szebb erdők, többnyire szabályos utakkal, közbe-közbe kastélyok és paloták a Lajosok és Napoleon idejéből: St. Cloud, Meudon, Sévres ; továbbá a «Koi Soleil» szülőhelye, St. Germain en Laye, melynek ódon várában Francziaország kelta és római régiségeit tanulmányozhatjuk, vagy 2400 méter hosszúságú terasse-án sétálva gyönyörködhetünk az alattunk kanyargó Szajna völgyében; Párizst magát eltakarja a franczia főváros legnagyobb erőssége, a Mont Valérien, csak az Eiffel-torony csúcsa kandikál elő a hegy mögül. De a legtöbb embert, bennszülöttet és idegent egyaránt, a világtörténelmi nevezetességű Versailles vonzza. Az idegent a páratlan fényű kastély s a történelmi helyek, a párizsit a kertek s főleg «les grands eaux», a vasárnaponként szökő vízművek. A kastélyban valósággal fölelevenedik szemünk előtt a Lajosok kora; a pompás termek, történelmi arczképek és jelenetek hosszú sora mind a franczia királyok fényes idejéről beszélnek, de ott vannak azok a termek is, melyekben XVI. Lajos remegve hallgatta az udvaron üvöltő csőcselék szidkolódzását; a földszintnek egyik szobájában pedig egyszerű ruhában, karjait összefonva áll a «petit caporal», Napoleon s merengő szemmel néz végig a termek során, melyek mind az ő hadi dicsőségéről, a franczia fegyverek
