Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
46 Az ifjúsági segélyző-egyesiiletnek adományozott: a Pesti hazai első takarékpénztár 200 koronát, az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár 100 koronát, a Magyar országos központi takarékpénztár 50 koronát. Dr. Schreyer Jakab ügyvéd úr azon alkalomból, bogy középiskolai tanulmányait második fia is sikeresen bevégezte, 500 koronás alapítványt tett, melynek czéljáról az alapító-levélben így rendelkezik: «Én alólirott dr. Schreyer Jakab budapesti lakos h. ügyvéd hálásan emlékezve meg arról, hogy mindkét fiam a budapesti ág. h. ev. gymnasiumban kezdette meg és végezte be középiskolai tanulmányait, ezennel egy 500 korona névértékű magyar papir- járadékkötvénynyel örökös alapítványt teszek. Ezen alapítvány kamatainak ösztöndíjképen való mikénti felhasználását, kezelését és egyáltalában a közelebbi módozatok megállapítását a nevezett gymnasium nagyérdemű tanári testületére bízom». Az 1897-ik évben főgymnasiumunkban érettségi vizsgálatot tett ifjak közül tizen, névszerint: Aczél Ede, tószegi Freund Antal, Kanitz Henrik, Krausz Jenő, Mautner Elemér, Bálint Béla, Hof- bauer Ervin, Kornfeld György, Lichtenberg Sándor és Bosenfeld József urak, korán elhunyt tanulótársuk és barátjuk, Bergl Gyula emlékére 500 korona alapítványt tettek. Az alapító-levél rendelkező része így szól: «Alólirottak 500, azaz ötszáz korona alapítványt tesznek fiatalon elhunyt barátjuknak, Bergl Gyulának emlékére. Ezen összeg évi kamatja aranyban, mint «Bergl Gyula-féle ösztöndíj» az évzáró ünnepélyen nyilvánosan osztandó ki. Elnyerheti valláskülönbség nélkül a budapesti ág. h. ev. főgymnasium felső négy osztályának azon növendéke, kit az ösztöndíjra jó erkölcsi viselete és kiváló szorgalma folytán a tanári testület méltónak talál.» A Pesti hazai első takarékpénztár 3000 koronás alapítványt tett oly kikötéssel, hogy ennek fejében jogában álljon évenként egy főgymnasiumunkba járó tanulót tandíjmentességre ajánlani. Befejezzük az adományok sorozatát az evangélium szellemében, csendben, hivalkodás nélkül munkálkodó áldozatkészségnek egy szép példájával. Egyházgyülekezetünknek egy ismeretlen, buzgó tagja, a ki levelében magát «egy lutheránus»-nak nevezi, 1000 koronát küldött egyházunk felügyelőjéhez oly rendeltetéssel, hogy ezen a pénzen főgymnasiumunk tanári testületének egyik
