Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
hogy minden tekintetben kárhoztathassa. Szavaiból kitetszik, hogy zokon veszi könnyelműségét és semmit sem tekintő önzését; másrészt azonban tetterejét és történeti jelentőségét a lehető legnagyobb elismeréssel jelenti ki. Mikor 411-ben a Samosnál állomásozó athéni hadsereg amiatt való fölháborodásában, hogy Athénben a nemesség valóságos államcsinynyel a demokratikus alkotmányt eltörülte, a Peirseusba akart indulni, Alkibiades volt az, ki e boszuló hadjáratot megakadályozta; és Thukydides teljes elismeréssel adózik e tettéért. «Elkeli ismerni — úgymond — Alkibiades az első oly nagy szolgálatot tette az államnak, mely bátran kiállhatja az összehasonlítást bárki másnak a nagy szolgálataival is. A mint ugyanis ekkor a Samosnál álló athéniek a saját feleik ellen akartak indulni, a mely tettükkel Ioniát és a Hellespontos vidékét tüstént a leghatározottabban az ellenség kezére játszották volna, ő volt az, ki ennek útját állotta. S az ekkori viszonyok közt nem is volt senki, a ki visszatarthatta volna a tömeget; s ő meg is cselekedte.» (VIII. 86.) De az is bizonyos, hogy Alkibiades e nagy szolgálata szintén önző indító okokból sarjadzott; a történetíró maga elégszer határozottan kimondja Ítéletét, hogy önzésén kívül egyéb indító ok nem vezette, mert az teljesen közömbös volt rá nézve: vájjon aristokratikus, vagy ellenkezőleg demokratikus alkotmányt kapott-e szülővárosa. (VIII. 48.) Ugyanilyen elfogulatlansággal Ítélte meg Thukydides a spártai vezéreket. Világos bizonyságok erre Archidamos, Kleomenes, Agis, a diadalmas Gylippos és különösen Brasidasnak jellemzései. Kétségtelenül Brasidas volt a peloponnesosi háborúban vezérszerepet játszott spártaiak legérdekesebb és legjelentősebb alakja annyival inkább, mivel közvetve — a Thukydides ellen nyert amphipolisi diadallal — ő volt oka a történetiró húsz éves számkivetésének. Hogy Thukydides egykori ellenfeléről, kivel szemben buknia kellett, a legnagyobb tisztelettel szól s hadban való jártasságát, hadvezéri képességét minden alkalommal a legnagyobb elismeréssel embti, mindenesetre gondolkodásának nemességét és teljes részrehajlatlanságát igazolja. Már a 431-ik év történetének előadásában említi Brasidas bátorságát és határozottságát, kinek dicsőségét a különben szűkszavú Sparta is lelkesedve hirdette. Mikor hazája 424-ben Thra- kiába, Athen legsebezhetőbb birtokára küldötte, Sparta előnyére váratlan fordulatot adott a háborúnak, úgy hogy Athénnek sok 36
