Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1898
18 a verselésről szóló értekezésében, hanem Kazinczyhoz intézett levelében fejti ki pontosan. A sorokat e szerint következő módon lehet összerakni: a) egyféle sorú versek, a melyekben az egyes sorok mind azonos számú tagokból állanak; b) kétféle sorúak, melyekben a tagok száma kétféle ; legszebb, ha páros és páratlan, bukó és lejtő végű sorok váltakoznak; c) többféle sorúak, melyekben három, négy és több különböző tagú sor váltakozik. Ezek a meghatározott sorú versek, azért, mert a váltakozás szabályosan visszatér; ebből a szabályosan visszatérő váltakozásból keletkeznek a strophák, magyarúl fordulatok. Ha a különböző tagú sorok szabály nélkül váltakoznak, akkor az ilyen verset határozatlan sorúnak nevezzük (ma folyó vers). A versszak összerakásában tehát három mozzanatot kell megkülönböztetnünk : a) a sorok hosszabb és rövidebb voltát, b) bukó vagy lejtő végződésüket, c) a versszak sorainak számát. Ebben az utóbbiban megint rövidebb (2—8 soros) és hosszabb (9—14 soros) versszakokat különböztet meg. (7., 8., 9. §§.) Az értekezés következő (10. §.) szakasza egyike a legfontosabbaknak s egyszersmind olyan része Csokonai egész verselméletének, mely nem csak időrendben első irodalmunkban, hanem tartalmára nézve is olyan, hogy elvenni belőle és hozzáadni ma is alig lehetne valamit, sőt bízvást mondhatjuk, hogy teljesen megáll ma is. Ez a rím elmélete. Csokonai sarkalatnak nevezi; ez szerinte a sor egy vagy két utolsó szótagjának hangbeli egyezésében áll; (ő ugyan betűt ír, de hangnak kell értenünk, hisz e két fogalom megkülönböztetését akkoriban még nem tartották lényegesnek). A rím tehát terjedelmére nézve egy- vagy kéttagú; a háromtagú rímet, bár olykor-olykor «egy kettő elcsúszhat», nem tartja szépségnek és szándékos keresése merő gyermekség, nem méltó komoly költőhöz. (10. §. 14. pont.) Ugyanígy nyilatkozik a kettőnél többtagú rímről Kazinczyhoz írt levelében (Dayka G. költeményei, 1879, 108. 1.): «Már ezt csak elvétve tűrhetni, mert ha folytában így ír az ember, a halottas könyvek és a nép kezében forgó apró románczok nem igen lesznek versificatióink- nál alább valók, s jobb lesz, ha csak prosában írunk, kivált ha
