Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1897
8 költeményeiben oly helyeket, melyekben betegségeiről szól.1 Meggyógyult, egészsége, lelkének ruganyossága visszatért a sabinumi nyaralás, vakáeziózás boldog napjaiban.2 3 * Kóma Horatius korában nemcsak egészségtelen, hanem igen élénk és zajos város is volt. A világnak fővárosa volt nemcsak politikai, hanem kereskedelmi és ipari tekintetben is. Erről a szó legszorosabb értelmében vett világ-városról, mely talán két millió embert egyesített falai között, nagyon helytelen fogalmat alkotnánk, ha olyannak képzelnénk, mint a milyenek a modern nagy városok. Nem voltak nagy sétaterei, piaczai, széles boulevardjai. Az utczák általában 4—5 méter szélesek voltak. A via sacra a nagy város életének fő ütő ere alig volt olyan széles, mint a váczi-utcza. A forum, a mely ezeréven át a világtörténetnek színpada volt, alig lehetett nagyobb a mi városházterünknél. Hossza 200 méter, szélessége 35 usque 50 méter. A szűk utczákon tolongott, zúgott, zajlott morajló árként a római nép a maga délies elevenségével. A ki látta Nápolynak, vagy legalább Triestnek óvárosát, az elképzelheti a régi Rómát is. Az olasz, mondhatnánk künn lakik az utczán. Ott dolgozik a mester ember, mellette felesége végzi házi asszonyi teendőit. Amott hárman-négyen beszélgetnek s legyen az czivódás, vagy nyájas enyelgés: mindegy; rettenetes lármával történik. Emitt egy házaló kereskedő, vagy frissítő árus kínálja áruit fülsiketítő zajjal. Ilyen volt a régi Kóma is, ilyennek rajzolja le azt mesteri hűséggel Horatius is többek között Epistolái második könyvének második költeményében.8 Azonkívül Kómában Augustus korában rengeteg sokat építettek. Hiszen ő maga dicsekedett vele, hogy tégla Kómát talált, de márvány Rómát hágy itt. A polgári háború nyomait, romjait eltüntették. Templomo1 Epist. I. 7. 3—4. Satir. I. 5. Epist. I. 16. 14. Epist. I. 8. 7. Epist. I. 15. Epist. I. 7. 24. etc. 2 Epist. I. 8. 4. Epist. 16. 12. Epist. 18. 104. Epist. I. 16. 10. etc. 3 Epist. II. 2. 71—76. Satir. I. 6. 42—43.
