Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
56 hasznos szolgálatot tett az emberiségnek ... de a puszta ((tekintély» a tudás-világában semmiféle hatalmat nem gyakorolhat. Ebben a természetes belátás az egyedüli ur. A megismerhetők világán kívül azonban van még valami. Tyndall szavai szerint a megismerhetetlennek köre. Ismereteink körét a képzelem szárnyain hagyjuk el; természetes vágyódásunk késztet e kör átlépésére. A megismerhetetlennek körében azonban (nem lévén emberi tapasztalás tárgya) már csak a mi egyéni ismereteinket tovább szövögető képzelem az egyedüli vezetőnk. Tehát csak képeket alkotunk . . . való tartalom, igaz jelentés nélkül. És alkotunk, mert hogy Spencer H. szavaival szóljunk: «gondolatunk kényszerűsége elkerülhetetlenül arra kényszerít, hogy a föltételes, a véges létezésen kívül egy végtelen és föltétlenül létezőt keressünk». Ha pedig a világ csak véges létezők foglalatja, úgy az egyszerű és tiszta létezés, a végtelenség és föltétlenség nem lehet más, mint a minden népek gondolatában Isten-nek tartott végső ok: a Platón ró Svtog őv-ja, — a skolasztika ens realissimum-ja, — a Descartes, Malebranche, Bossuet «teljes és föltétien Létező»-je. Az emberi ismeret végessége tehát önkéntelen a végtelen létező gondolatának kipattantója. Erről a végtelen, föltétlenről a vallás beszél,... a theologia. A pozitív bölcselkedés csak annyit mond, hogy megismerhetet- len . . . tudásunk tárgya nem lehet. Az összes vallások tehát egyformán jogosultak, — másrészt éppen mivel megismerhetetlenről beszélnek, egyformán tökéletlenek. Mill Stuart szerint szükségünk van rájuk, mert érezünk, s ez érzésnek valami eszményített tárgyi valóság az egyetlen kielégítője ... Ez az az «örökelv—a hogy Taine lelkesedve hirdeti — a mely a dolgok keletkezésében és elmúlásában, a ragyogó ether véghetetien mélyében és magasságában, a mindenség egyedi alakjainak örökké más és mégis egybehangzó váltakozásában nekünk véges embereknek megnyilatkozik». E megnyilatkozásnak legfenségesebb alakja maga az élő emberiség. Ennek a szeretete, ennek a javára munkálás «a legigazabb» — természetesen közvetett — «istentisztelet» . . . Miss Evan — irói nevén Georg Elliot — ezt hirdeti. Nem a Dühring túlzásaiból, nem a Laas és a Siciliani vakmerő ujításkedvéből kell megítélnünk a legújabb bölcselkedést. Se Comte az alapító se Littré és Lafitte nem törekedtek a vallásosság megszüntetésére. Ellenkezőleg magának Wundt-nak szavai
