Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896

A skolasztika belső mivoltának, összes törekvéseinek leghatározottabb képviselői: Anselmus, Petrus Lombardus, aztán az öt doctor, Halesius (dr. irrefragabilis) Albertus magnus a (dr. universalis) Bonaventura (dr. seraphicus) Duns Scotus (dr. subtilis) mindennek fölött pedig Thomas ab Aqu. (a dr. angelicus) szemmel láthatólag Augustinus tanítását iparkodnak gyakorlatilag is értékesíteni. Az a czéljuk, hogy a dogmákat a gondolkodással, a hitet a tudással igazolják s ennek folytán a már anyagilag megerősödött, hatalmában követelővé vált egyháznak minden tanítását, mind megdönthetetlen és föltétien igazságokat tudományos rendszerré fejleszszék. Anselmus híres mondása «hiszek, hogy megbizonyosodjam» máig jelszava a katholikus theologiának. . .

Kétségtelen, a skolasztika eme tehetetlen erőlködése közben sok félszeg bizonyítással, ma már megmosolygott szőrszálhasoga- tással olyan gondolatokat is termelt, mik a józan belátás nélkül szűkölködtek, de másrészt és közvetve nagy érdeme, hogy az egyéni gondolkodásra nehezedő tekintély elvétől való megszabadulásra késztette a bölcselkedést. Siralmas kudarczában, mely a thomisták és scotisták toll- és szóharczában vált emlékezetessé — ez az egyetlen — nem várt eredmény, mentségére indíthatja az elfogulatlan történetírót.

És volt egy másik, fejlődésében mérhetetlen becsű eredménye. Az, hogy a nevek és gondolatok kifogyhatatlannak látszó özönéből a minden mellékes érdektől megmenekült bölcselkedés teljesen a maga erejéből válogathatta ki az igaz ismeret minden alkotó elemét. Ez a szabad gondolkodás, ez a valódi ismeretszerzés ; a szabad ember képességének felhasználása készítette elő az újkor leghatalmasabb szellemi mozgalmát:-------a protestantizmust.

A hit megmaradt hitnek; a szabad kutatás behatolt a titkok közé, emberi voltukban bonczolta részleteiket, a bennük rejlő gondolatok tovább fejtésével a tudományos életnek . . .; a pezsgő, eleven, alkotó munkának vált vezetőjévé és tápláló erejévé.

Feltűnően hasonlít a Sokrates — Plato korabeli görög bölcselkedéshez. De ez a rokonsága nem pusztán a renaissance-ben gyökerezik. Hanem abban, hogy az emberi tudás egész körét kutatva, az ismeretszerzés minden mozzanatát megfigyelve, meg tudott elégedni a megismerhetőkkel. így megtisztította a vallást; eredeti egyszerűségét visszaszerezte és bensővé tette. A protestantizmus legnagyobb gondolkodói.. példaképei ma is az igazi vallásosságnak.