Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896

A skolasztika belső mivoltának, összes törekvéseinek leghatá­rozottabb képviselői: Anselmus, Petrus Lombardus, aztán az öt doctor, Halesius (dr. irrefragabilis) Albertus magnus a (dr. univer­salis) Bonaventura (dr. seraphicus) Duns Scotus (dr. subtilis) min­dennek fölött pedig Thomas ab Aqu. (a dr. angelicus) szemmel lát­hatólag Augustinus tanítását iparkodnak gyakorlatilag is értékesí­teni. Az a czéljuk, hogy a dogmákat a gondolkodással, a hitet a tudással igazolják s ennek folytán a már anyagilag megerősödött, hatalmában követelővé vált egyháznak minden tanítását, mind megdönthetetlen és föltétien igazságokat tudományos rendszerré fejleszszék. Anselmus híres mondása «hiszek, hogy megbizonyo­sodjam» máig jelszava a katholikus theologiának. . . Kétségtelen, a skolasztika eme tehetetlen erőlködése közben sok félszeg bizonyítással, ma már megmosolygott szőrszálhasoga- tással olyan gondolatokat is termelt, mik a józan belátás nélkül szűkölködtek, de másrészt és közvetve nagy érdeme, hogy az egyéni gondolkodásra nehezedő tekintély elvétől való megszabadulásra késztette a bölcselkedést. Siralmas kudarczában, mely a thomisták és scotisták toll- és szóharczában vált emlékezetessé — ez az egyetlen — nem várt eredmény, mentségére indíthatja az elfogu­latlan történetírót. És volt egy másik, fejlődésében mérhetetlen becsű eredménye. Az, hogy a nevek és gondolatok kifogyhatatlannak látszó özönéből a minden mellékes érdektől megmenekült bölcselkedés teljesen a maga erejéből válogathatta ki az igaz ismeret minden alkotó ele­mét. Ez a szabad gondolkodás, ez a valódi ismeretszerzés ; a sza­bad ember képességének felhasználása készítette elő az újkor leg­hatalmasabb szellemi mozgalmát:-------a protestantizmust. A hit megmaradt hitnek; a szabad kutatás behatolt a titkok közé, emberi voltukban bonczolta részleteiket, a bennük rejlő gondolatok tovább fejtésével a tudományos életnek . . .; a pezsgő, eleven, alkotó munkának vált vezetőjévé és tápláló erejévé. Feltűnően hasonlít a Sokrates — Plato korabeli görög bölcsel­kedéshez. De ez a rokonsága nem pusztán a renaissance-ben gyökerezik. Hanem abban, hogy az emberi tudás egész körét ku­tatva, az ismeretszerzés minden mozzanatát megfigyelve, meg tudott elégedni a megismerhetőkkel. így megtisztította a vallást; eredeti egyszerűségét visszaszerezte és bensővé tette. A protestantizmus legnagyobb gondolkodói.. példaképei ma is az igazi vallásosságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom