Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
25 Erkölcsös jellemet akar képezni a gymnasium. Erkölcsös jellem vallásosság nélkül nem lehetséges. Erkölcstant hittan nélkül tanítani felesleges fáradság. A kísérletek mind balul ütöttek ki. Francziaországban és Schweiczban megpróbálták az erkölcstant a hittantól függetlenül tanítani. De mit tapasztaltak ? Azt, hogy ha erkölcsös jellemet akarnak nevelni, vissza kell térni a régi alaphoz: a valláshoz, mert csak az Isten tekintélyén s akaratán alapuló erkölcsi szabályok bírnak jellemképző erővel. A vallástan tehát teljes erejével, a maga közvetlenségével küzd ugyanazon czél eléréséért, a mely az összes gymnasiumi oktatás végső czélja. S minthogy az összes tárgyaknak egymással kölcsönhatásban, összhangzásban kell lenni, az egész gymnasiumi oktatás központjául az állami középiskolai tanterv szerint is a vallástan van hivatva lenni, miután ennek közvetlen czélja az, a mire a többi tárgyak tanításának mint végső czélra kell törekedni, t. i. az erkölcsös jellem fejlesztése. Felekezeti iskolák ezt a felfogást követik és ezt kell követniük bárminő tanterv mellett is. Az állami középiskolánál azonban ez csak ideális álláspont. Az állami középiskola az összes tantárgyakat a magyar nyelv és irodalom köré csoportosítja, tantervében ez foglalja el a központot, s vele hozatnak szoros kapcsolatba a többi tantárgyak. Erre vonatkozólag Rein W. jénai psedagogus neveléstanában a következőket olvashatjuk: «A jelenkorban nyilván két hatalmas áramlat tapasztalható, melyek kedvezőtlenül hatnak a gymnasium eszméjére. Az egyik a természettudományok fellendülése és az erős reális korszellem, a másik a nemzeti érzés erősödése». A reális gondolkodás itt-ott nálunk is jelentkezik, de az ideális felfogást, melyet a gymnasium is hivatva van terjeszteni, az emberek nagyobb részének leikéből nem tudja kiszorítani. Erősebb mértékben van meg a másik áramlat, mely Németországban a «Német birodalom» újbóli felállítása óta ragadja magával a lelkeket, t. i. a nemzeti eszme. A nemzeti eszme, a nemzeti iskola, hangoztatása fordítja el a főfigyelmet egyelőre minden nevelés, így a gymnasiumi nevelés végső czéljától: az erkölcsi, vagy a mi ezzel egyet jelent a valláserkölcsi jellem fejlesztésétől. Távol legyen tőlünk, hogy mi a nemzeti irányt kicsinyeljük. Szükség van arra kiváltkép a mi hazánkban, hol oly sok az állam nyelvét nem beszélő polgár, kiknek fiait a magyar nyelv ismere-
