Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896

21

lipcsei theologiai tanár mond a tanító legfőbb feladatáról: «Mi a tanító legfőbb feladata és jutalma ? Egyes ismereteket és készségeket közleni szükséges és jó dolog ugyan, de nem ez a legfőbb dolog. A tudott dolgot el lehet felejteni, a gyakorlati ügyességekből ki lehet tanulni, de az az erkölcsi hatás, melyet az oktatás adott, s melyet a tanítvány a maga erkölcsi jellemképződésére nyert: sokkal mélyrehatóbb és maradandóbb tulajdon. A tanítványban az embert találni és fogni meg: ez a tanítónak legmagasabb feladata. És ha sikerül egy fiúban vagy ifjúban az erkölcsi szikrát meggyujtani és lángra lobbantani, ez olyan öröm, melyhez a többi foglalkozásoknak semmiféle öröme nem hasonlítható, s mely a tanítói hivatásnak soha el nem múló vonzerejét fogja mindaddig képezni, míg lesznek tanítók, kik erkölcsi lelkesedéssel, s míg lesznek tanítványok, kik erkölcsi fogékonysággal bírnak. Az erkölcsi ráhatás a fődolog».

A neveléselmélet szerint tehát az erkölcsi jellemkópzés a nevelés czélja általában. De mint tudjuk, a vallásos nevelés czélja is az erkölcsi jellem fejlesztése. A nevelő és a theologus felfogása ugyanaz. A vallástanítás czéljának az általános nevelés czéljával való összeesése adja meg a vallástanítás jelentőségét a nevelésben.

Míg a többi tanok közvetlenül egyéb czéloknak szolgálnak és csak közvetve hatnak nevelőleg az erkölcsi jellemre, addig a vallástanítás tisztán csak az erkölcsi jellemképzésnek áll szolgálatában. A vallástan van hivatva a nevelés által nyújtott műveltséget az Istennel való összeköttetésben megőrizni. Ez összeköttetés nélkül a műveltség nem lenne igazi műveltség, sem egyeseknek, sem nemzetek javára nem szolgálhatna.

A szellemi műveltség mindenkor szoros viszonyban állott a vallással. A művelődés alapja mindenkor a vallás volt. Vallás által emelkedett ki az ember a műveletlenségnek, durvaságnak állapotából és emelkedett mind magasabbra. A régi népek művelődés története nem egyéb vallástörténetnél. Eégente a papok voltak a tudománynak ápolói, ők voltak csillagászok, törvényhozók, történetírók s orvosok. A művészetek is a vallással való összeköttetésből fejlődtek ki. A zenével kezdetben Istent tisztelték, a költészettel Istent magasztalták az emberek. (Luthardt K. E.)

így van ez mai nap is. A mely népek a mi korunkban emelkednek ki a tudatlanságból, a vallás által nyerik első művelődé-