Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
10 ságból, sem az értelembe, az észbe vetett túlságos bizodalomból, ily tévedésekbe ne essék, a vallásoktatásnak meg kell ismertetni az ifjú nemzedéket Istennek lényegével, tulajdonságaival, cselekedeteivel, akaratával, a világhoz és az emberekhez való viszonyával. A tanult ember minden ismeretét a vallási ismeretek szentelik meg, teszik áldásossá úgy reá magára, mint az összes emberekre nézve. Az ifjúnak már korán leikébe kell oltani azt az igazságot, hogy az ismereteket nem azért kell gyűjtenie, mivel azok által később a megélhetést biztosíthatja magának, hanem mert Isten törvénye kívánja az embertől, hogy lelkét kiművelje s szellemi képességeit a maga tökéletesítésére felhasználja. «Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes», mondja Jézus a hegyi beszédben. Már Aristoteles kijelentette, hogy «mindenütt csak a hasznosat tekinteni szabad és nemes érzelmű emberhez nem illik». A tökéletesség után való törekvésben Jézus Istent állítja az ember elé követendő eszményül. Hogy az Istenhez való hasonlóságra törekedhessünk, mindenek előtt Istent kell megismernünk. Istennek és az ő műveinek ismertetése a vallásoktatás égjük feladata. Eddig már megismertünk annyit a vallásoktatás feladatából, hogy annak a keresztyén szeretetet kell a szív legfőbb kincsévé tenni és hogy Istent mint követendő eszményt kell megismertetnie az ifjakkal, hogy ezek hozzá hasonlókká lehessenek. De még ez nem minden. Vallásos érzelem és vallásos ismeret nevelik a hitet, de a hit jócselekedetek nélkül holt hit és semmit nem használ. «Mi haszna atyám fiai annak, ha azt mondja valaki, hogy hite van neki, cselekedetei pedig nincsenek», mondja Jakab apostol. A jó cselekedetek a keresztyén hit nemes gyümölcsei. A vallási ismereteket akkép kell közölni az iíjakkal, hogy azok akarata is minél fokozottabb mértékben művelődjék. Mikor Isten az embert teremtette, felruházta a szabad akarat kiváló tehetségével, mely által maga lett cselekedeteinek urává. Tőle függ, hogy mit cselekedjék. Isten ugyan elébe szabta az embernek a lelkiismeretben és a próféták által közölt kijelentéseiben, hogy az ember miként cselekedjék; de az embernek szabadságában áll, hogy engedelmeskedjék az Ur törvényének, vagy hogy annak ellene cselekedjék. Ha az ember ezt a szabadságot arra használja,
