Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
8 teljes erejöket megfeszítik, hogy osztozhassanak a jogtalanokkal, részöket követelik a terhekből, a kötelességekből, magokhoz emelik azokat, a kik felett eddig uralkodhattak. Az 1848 ki törvényhozás dicsőségesen koronázta meg törekvéseiket, lerakta alapjait ennek a mi modern Magyarországunknak. * íme nehány vonása az ezer éves nemzeti élet történetének! Szakadozott, kuszáit vonások, jól tudom, de igazak, úgy érezem. A magyar nemzetnek nem egyszer jutott osztályrészéül a balsiker és a balszerencse, de voltak fényes és dicsőséges napjai is; a magyar nemzet nem egyszer elbukott, de mindig volt ereje, hogy talpra álljon; élete az európai élet medrében folyt le, de egyéniségét, nyelvét mindig megőrizte. És itt állunk ma, az ríj évezred küszöbén, magyar szóval ajkunkon, magyar érzéssel szívünkben, készen megérteni a múltnak minden tanulságát, készen elvállalni a jelennek minden kötelességét. Mert egy dolgot ne feledjünk soha: a honfoglalás munkáját őseink befejezték dicsőségesen, de a honfentartás munkája nincsen befejezve, nem is lesz hosszú időkig. Nekünk azt az örökséget, mely apáinkról anyagi, szellemi, erkölcsi értékben ránk maradt, meg kell tartanunk, gyarapítanunk, biztosítanunk; nekünk ezt a földet meg kell raknunk a magyar kéz, magyar ész, magyar szív alkotásaival; nekünk azt a frigyet, melyet honszerző őseink evvel az áldott földdel kötöttek, naponként meg kell újítanunk, szorosabbra fűznünk, hogy legádázabb ellenségünk se merészelje tagadni, hogy ez a föld és ez a nemzet egymáséi örökkön-örökké. Ebből a nagy munkából ne vonja ki magát senki, a legnagyobb sem, a legkisebb sem. Mi, a kik itten összegyülekeztünk: tanulók, tanárok, szülék, iskolafentartók, komolyan, bátran, öntudatosan vegyük ki belőle a magunk részét. Ha minden tényező megteszi kötelességét, az Isten áldása nem fog elmaradni, valamint a múltban sem maradt el. Ezzel az erős elhatározással, ezzel az erős bittel lépjük át a második évezred küszöbét. Góbi Imre.
