Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895
I. BESZÉD. — Az ezredéves ünnepen, 1896 rqájus 9-én — Tisztelt közönség! Kedves tanuló ifjúság! A nagy költőnek, legmagyarabb, legnemzetibb költőink egyikének, imént elhangzott hymnusából * merítsük lelkesedésünket, ihletünket, midőn hazánk és nemzetünk ezer éves fennállásának emlékezetére ünnepet készülünk ülni. Ez ünnep tárgya, jelentősége oly ritka, oly nagy, oly fenséges, hogy szorongó aggodalom fogja el lelkemet: találok-é egy mély, igaz szót, mely az alkalom nagyságához legalább nem méltatlan ? Ez ünnep nem egyeseké, nem pártoké, nem felekezeteké, nem osztályoké, hanem a nemzeté, mindnyájunké, kiket e hon, ugyanazon költő szavai szerint, hátán hord és egével betakar. Ez ünnep tárgya nem egy tett, legyen bár a legfényesebb, nem egy siker, legyen bár a legdicsőségesebb, nem egy alkotás, legyen bár hatása századokra szóló, hanem maga az ezer éves nemzeti élet és nagy tanulsága. Ezer év előtt egy maroknyi nép telepedett le ezen a földön, «rokontalan ága nemének», kicsiny sziget a szláv és germán népek nagy tengerében. Kivette, részét Európa sorsából és feladataiból, s megőrizve nyelvét, egyéniségét, szolgálta a világrész közös ügyét és érdekeit. íme az ok, mely ünnepelni késztet bennünket a mai napon. Azon tényezők sorában, melyek az ezer éves nemzeti életet fentartották, fejlesztették, az iskola nem a legutolsó helyet foglalja el. Mikor az első templom alapját megvetette, s mellé az első iskolát megépítette, aharczias, szilaj magyar akkor jelentette ki a világnak kétségbe nem vonható komolysággal, hogy ebben a szép ország* A programm első száma Vörösmarty Hymnusa volt, melyet Lehr Albert tanár mondott el nagy hatással. 1*
