Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1895

21 tapasztalatszerzésre alkalmat adjon. Kötelessége, mivel nyilvános intézet; érdeke, mert a helyes nevelést csak az intézet s a szülői ház érintkezése biztosíthatja. De a tanárra személyileg is fontos, hogy a szülők a vele való személyes érintkezésből alkossanak ma­guknak képet s ne holmi mende-mondákból. S ha a nyilvános vizsgálat ilyen közönségre — mintegy az iskola-községre — szá­míthat, mely a szülékből meg a tanügy barátaiból áll, akkor az intézet bátran léphet a nyilvánosság elé, a nélkül, hogy munkássá­gát profanálná, mert hiszen ösmerősök közt van, a kiket a törek­vés közössége egyesített rövid időre falai közzé. Hogy azonban a vizsgálat minden résztvevőre nézve kellő haszonnal járjon, szükséges, hogy ne parádé legyen, ne üres for­maság,1 hanem lehetőleg olyan mint egy rendes iskolai óra. Azért, ámbár az ünnepély emelése végett, — mert az ilyen érintkezésnek ünnepélynek kell lenni — meg kell tartani az eddigelé is szokásos éneket, szavalatot; minden olyasmi kerülendő, mi azt a látszatot s gyanút kelthetné a szemlélőben, hogy nem okulására, hanem szó­rakoztatására törekszik az intézet. Tehát egy rendes iskolai óra modorában, de virtuozitással kell a tananyag valamely megbatáro­zott részét, esetleg új dolgot is tárgyalni, nem vizsgálni, hanem tanítani. így meg fog szűnni a vizsgálatok czéltalan volta ellen a közönség részéről hangzott panasz s ha a vizsgálat vezetője, a mint tőle meg kell követelni, kellő tapintattal jár el, mind a szülők, növendékek, mind az intézet közös java sokat várhat ez intéz­ménytől. így Prick. A Németországban szokásos vizsgálatok közül nézetem szerint ez az, a mely ránk nézve is értékes. Nemcsak azon szempontból, a melyet Prick mint legfontosabbat emel ki s a mely bizonyára jelen­tős is, hogy t. i. e vizsgálat érintkezést létesít az intézet s a közön­ség közt — a mi az angoloknál ma is oly kiváló módon nyilatko­zik, de régente nálunk is megvolt, — hanem azért is, mert méltó befejezése lehet az egész tanévnek. A tanévnek igazi befejezése iskolánál nem lehet más, mint olyan actus, melyben az elért ered­ményről tájékoztat, úgy a mint minden más culturintézmény 1 E kívánságra vonatkozólag lásd: Die Direetoren-Conferenzen des preussischen Staates, lierausg. v. Dr. W. Erler. Berlin, Wiegandt. 1876. p. 242, 243. Tov. Encyklop. d. g. Erz. u Unterrichtsw. III2 p. 119, 120. s. v. Gymnasium.

Next

/
Oldalképek
Tartalom