Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894

legjobb barátainknak és jóakaróinknak egyike vett búcsút tőlünk örökre, s a koszorún, melylyel a tanári testület a drága halott koporsóját díszíteni iparkodott, igazi fájdalmunknak és bánatunknak könnyei ragyogtak.

A rendes tantárgyak tanítása ez évben is 11 rendes és 2 segédtanárra volt bízva, kik közül többen irodalmi működést is fejtettek ki. Nevezetesen: dr. Fröhlich Róbert-iOA megjelent «Dacia nyugoti határa» és «Acumincum vidéke és a régi pannoniai limes» az Archaeologiai Értesítőben, s egy hosszabb bírálat az Egyetemes Philologiai Közlönyben. — Góbi Imré-tői megjelent a «Magyar Irály tan» második kiadása és «A magyar nemzet irodalmi története». •— Dr. Petz Gedeon szerkesztette az Egyetemes Philologiai Közlöny modern philologiai részét és több közleményt írt e folyóiratba. — Ráth Arnold-nak több közleménye jelent meg a Természettud. Közlöny Pótfüzeteiben és a természettudományi társulat 50 éves jubileuma alkalmából kiadott emlékkönyvben egy hosszabb tanulmány a Nap energiájának megmaradásáról. — Dr. Tóth Kálmán több bírálatot írt az Egyetemes Philologiai Közlönybe. — Weber Rudolf-tól a Szepesi Hírnökben nehány kisebb költemény jelent meg felső szepesi tájszólásban.

Az ifjúság résztvevő szivének engedve, az árvamegyei ínségesek részére saját körében három nap alatt 175 frtot gyűjtött, mely összeget a tanári testület 190 írtra kiegészítve juttatta rendeltetési helyére. A tanuló ifjúság száma az 1891—92-iki iskolai évben 421 volt.

Az 1892—93-iki isk. évben tanintézetünk egyik kimagasló eseménye volt azon ünnepély, melyet egyházunk az 1891-ben el- húnyt nagyérdemű s felejthetetlen egykori főgvmnasiumi felügyelő, dr. Hunfalvy Pál, emlékére rendezett. Egyházunk s főgymnasiu- munk körül szerzett örök érdemeit már az 1892 május 8-án tartott egyházi közgyűlés is jegyzőkönyvébe igtatta. mindazáltal dr. Elischer Gyula presbyter felszólalására, ez alkalommal a közgyűlés azt is elhatározta, hogy Hunfalvy Pál érdemeinek külső jel által leendő megörökítése czéljából, a főgymnasiumi épületben emléktáblát fog elhelyeztetni, mely e fényes nevet a bejáró ifjúságnak s mindazoknak, kik az intézeti házba lépnek, állandóan emlékezetbe juttassa. Ezen emléktábla, indítványozó presbyter költségén, el is készült s leleplezése ünnepét az egyházi választmány 1892 deczem- ber 8-ára tűzte ki. Az ünnepély, melyre a tanári testületen és tanuló ifjúságon kívül, a boldogult özvegye és rokonsága, az egye*