Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1894
17 des erheischt, dass die Fortschritte der Nationalität nicht nur gehemmt, sondern lieber aus allen Kräften befördert werden, sie ebenfalls ihr möglichstes beitragen sollen, die ungarische Natio- nal-Sprache zu erweitern und zu befördern. — A végrendelet egy másik pontja így hangzik: Da die traurige Erfahrung zeigt, dass oft Prediger und Professoren aus Alterschwäche oder auch chronischen Krankheiten, oder Geistes-Schwäche ihrem Amte gehörig zu entsprechen unfähig sind, ihre geringen Mittel aber zu ihrer Versorgung nicht hinreichen, erheischt es die Menschenliebe, dass für solche verlassene Arme christlich gesorgt werde. — Somit wird jener Ausschuss (egyházi választmány) solchen ünbehülfli- chen, und durch glaubwürdige Zeugnisse wahrhaft dürftig befundenen Predigern und Lehrern (jedoch nur von Gymnasial- oder höheren Schulen) aus allen Superintendentien Ungarns, mit Ausnahme jener Antheile, die sich durch das Phantom-Slavia von Ungarn abzusondern wünschen, — Sechs an der Zahl, jedem per sechzig, achtzig, höchstens aber per Einhundert Gulden C. M. jährlich verabfolgen lassen. — Ezen végrendelkezésből is kitűnik, hogy egyházunknak már a harminczas, még inkább a későbbi években a panszlávokkal erős küzdelme volt. Egyházunk a nemeslelkü hagyományozok tiszteletére és hálájának irántok való kifejezése czéljából, midőn a nemeslelkű Glo- sius Artner Sarolta (1853-ban 73 éves korában) elhúnyt, ugyanezen év május 12-én fényes Glosius-ünnepélyt rendezett, később a főgymnasium épületében a folyosó falán emlékezetüket egy díszes emléktáblával örökítette meg e következöfelirással: «Glo- sius Dániel és hitvese Artner Sarolta emlékének. Áldott emlékezetüket őrizze meg hálásan a kegyelet, áldásos alapítványukat tegye gazdagon gyümölcsözővé a szorgalom.» Ezen fpjedelmi adomány a nehéz időkben vigasztalásúl és bátorításúl szolgált az egyháznak, hogy gymnasiumát, a mennyire lehetséges, ezentúl is fentartsa, mert habár előrelátható volt, hogy a végrendelet teljes lebonyolítása húzamosabb időbe kerül, mind- azáltal biztosan lehetett reményleni azt is, hogy már nehány év múlva ezen forrásból a gymnasium újjá születése és fejlesztése lehetségessé válik. Addig azonban, míg a Glosius-alap nem jövedelmezett, az egyház folyton küzdött gymnasiumának léteiéért. Az absolutismus időszakában a helytartótanács azt követelte az egyháztól, hogy ÉrteBÍtö 1894—95, évről. 2
