Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893

2

Ennek az ünnepnek mi nem maradhatunk puszta bámulór; mi kiveszszíik a részünket az ünnep öröméből s annak az érzésnek jótékony melegéből, mely akkor tölti el lelkünket, mikor önként, meghódol a valódi érdemnek. Álljunk csak bízvást az ünneplők sorába. Meghallják-e a mi gyenge éljenünket, vagy elnyeli az országos lelkesedés riadalma: ki törődnék avval ?

És nem vagyunk-e egyenként és összesen Jókai Mórnak hálával adósai? Tanúbizonyságot teszek róla, hogy én és a korombeliek, s az egy-két évtizeddel ifjabbak vagy öregebbek, ifjúságunk szebbemlékei között őrizzük azon órák emlékét, melyek Jókai müveinek olvasása közben röppentek el. Mintha amaz órák édes izgalma annyi év után ma iijból végig rezdülne lelkűnkön 1 Egy-egy megkapó, szivet facsaró rajzára kicsordult szemünkből a köny, élczei- nek lobbanásai, humorának tűzijátéka derűbe vonta arczunkat;. érzelmeinek tüzénél felmelegedtünk, szelleme világától szivünkben és elménkben is világosság gyűlt ki. Müveiben megcsodáltuk, megszerettük a magyar nyelv bűvös-bájos szépségét s nyilván nem egy ifjúkori ábrándunk kifestésére vettük kölcsön az ö csodálatos képzeletének szivárványszíneit. Tanúságot teszek róla a megczáfoltatás félelme nélkül, hogy még ma is, mikor már az élet ifjúkorunk idealismusának java részét lealkudta, szívesen állunk Jókai művészetének varázsa alatt, örömest engedjük át a napi munkában megfáradt lelkünket az ő szelleme illetéseinek. Erős a hitem, hogy kertészkedő, nevelő gondjaink legzsengébb hajtásai, tanuló ifjúságunk legifjabb része is évek, évtizedek múltán ugyanilyen vallomást fog magáról tenni.

Valóban, a sok kiváló író között, kiket korunk irodalma felmutathat, nincs egyetlen egy sem, ki hatásra, népszerűségre, ked- veltségre nézve Jókai Mórral vetekedhetnék. Van mégis egy, Petőik Sándor. Kettejüket tartós barátság fűzte össze. Még akkor keletkezett, mikor mind a ketten lázas nyugtalansággal keresték a pályát,, melyre hivatásuk sejtelmesen utalta őket; mikor mind a ketten, mint fiatal sasok, érezték a benső ösztönt, mely repülésre készteté- őket, de még habozva találgatták, melyik irányba szálljanak? A két. jó barát életében, alkotásában, művészetében sok van, a mi elvár lasztja egymástól; de van egy szempont, műveik hatásának szempontja, mely egymás mellett, párhuzamos haladásban, egymással! lépést tartva láttatja őket, mint két hódítót, a kik előbb nemzetök szivét veszik meg, aztán a külföld népeiét hódítják el. Petőfi pályája.