Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1893
10 két fejezet éppen harmonious volta miatt gyanús Schwarz előtt, mint a melyek nincsenek szorosan összekapcsolva a 3—10. fejezetekkel. A 3. fejezet vége Sch. szerint szinte kihagyandó, mert nincs elég részletesen adva D. philosophiai tanulmánya; éppen az a rész volna tehát kihagyandó, hol az sXeoüepía és jrapptjabx, Lucianus kedvencz szavai, vannak említve. Az a körülmény, hogy D. is mintául akarta mutatni az ő tiszta életét és igaz philosophálását, mintegy viszhangját képezi az 1. fejezet amaz állításának, melyben Lucianus azt ígéri, hogy D. életét, mint utánzandót, fogja megörökíteni. A 4. fejezet ellen az a kifogása Sch.-nak, hogy túlságosan sok adat van benne összeszorítva, úgymint: tanulmányai, testgyakorlatai, philosophiai princípiuma és halála. Azt hiszem, hogy a tömör tartalommal, nem méltán állítható össze a fejezet rövid volta; az apophthegmák közt vannak nagyon rövid, kétsoros fejezetek is, ezekhez talán nem is illettek volna hosszadalmas életrajzi leírások. Sch. elismeri ugyan, hogy L.-ra valló gondolatok vannak az életrajzi fejezetekben, de nincsenek rendben, sőt egyes adatok ismételve vannak; de azt tudjuk, hogy L.-nál mennyire gyakoriak az ismétlések.* A 11. c. és 63. c. között Sch. ellentétet lát; előbbiben ugyanis arról van szó, hogy bevádolták vallástalanság miatt, holott az utóbbi helyen az van mondva, hogy egész életében nem volt ellensége. Sch. azt is megfoghatatlannak tartja, hogy olyan időben vádolják be vallástalanságért, mikor Lucianus a 0swv S'.áXofot-t írhatta s tudva van, hogy a philosophusok nagyrészt oppositióban voltak a vallással. Talán azt hozhatnék fel ellenvetésül, hogy igenis megtörténhetett a vád oly emberrel szemben, ki egészen a nyilvánosság u—rjV7] TrptoTfl zeXtoj asyáXc*) Los I; oxtuj “őox; ~o ij-eyex-oc. 3 aypáoEt Se aOtov s 'HptóSr); ív jjLta xtöv npo; tov ’louXiav'ov ejuxtoXöív . . . vájjon nem tévedt-e Philostratus s talán ez az epistola az az irat, melyre Lucianus czéloz. Különben ez a hely kétségtelenné teszi azt, hogy Sostratus tényleg élt és hogy írtak róla. * A 4. fejezet ezen kifejezésénél tr^S-vo; iXXou zpovoiS. sivai azt jegyzi meg Sch., hogy a magyarázók mindig tévedtek, midőn a ar;osvo; ccXXou-t genitivus generis neutrinak értelmezték; ennek igazolására a 8. fejezet elején levő ezen szavakra figyelmeztet : toio'Jtw 3r, (súa /piúpevo; eí; Izutov (Av ouSsvos eoeíto, oíXo’.; 31 tjvíuoxttc toc eixótx, mindkét helyen ivSptúzo'j-t kell hozzá gondolni; pedig az utóbbi helyre vonatkozólag helyesen jegyzi meg Jacobitz, hogy generis neutri genitivusnak kell értelmezni, ellentétben a auvEjrparcE ta e’xó-x-val.
