Evangélikus gimnázium, Budapest, 1891
8 önzetlenséggé magasztosul. Hanem alkotásokra kell visszatekinthetnie, nem rombolásokra. Tiberius császár, kinek egész férfikora elmúlt, a nélkül, hogy valamit alkotott volna, vén korában lett kegyetlen zsarnokká, mert a depressio tovább tartott, semhogy explosiója lassú lehetett volna. Ep oly szerencsétlen öregek lettek volna Nero és Caligula, valamint a Claudiusok családjának egyéb megháborodott tagjai, ha a kegyelmes sors őket s embertársaikat szörnyű éltük folytatásától meg nem kimélte volna. Mily ellentétben áll ezzel az öreg Sokrates, Platón, Aristoteles derültsége, Kant, Spinoza, Goethe, Darwin olymposi nyugalma, melylyel, sine ira et studio, az élet összekuszált szálait türelmesen szétszedni s harmonikus bogba összefogni igyekeztek ! Ha tehát a szeretetnek, az emberi korok szerint különböző, alakjain végig tekintünk, akkor az észlelhető nagy különbözőségben * még sem kerüli el figyelmünket a megegyezés közös vonása. Világos ugyanis, hogy a szeretet jelleme az egyéniség fejlődésével együtt változik ; az érzéki egyes képtől kezdve azon legfenségesebb gondolatig, mely a világ széthulló részleteibe egységet s egyensúlyt hozni képes, — végtelen sok tárgya lehet a szeretetnek. Hanem minden fokozaton a szeret jellemzője azon nyugodt megelégedés, melylyel az én tárgyaiba elmélyed s azok vonatkozásait kutatva és megállapítva magát megéli. S minél tökéletesebb és biztosabb azon egyensúly, mely az én és világa közti viszonyban nyilvánul, annál magasabb a szeretet tökéletességének a foka. Mohammed, a kit ösztönei hevessége még öreg korában is kegyetlen indulatosságra ragad, sokkal mélyebb fokán áll a szeretetnek, mint Mózes, kiben a zsidó nép consolidatiója, mint főleg az ő műve, a megelégedettség nagy fokát okozhatta. A szelíd lelkű Buddha még mindig a fájdalom súlya alatt görnyed, melyet érző szivében az élő lények szerencsétlensége ébresztett s más menekülést az egyén számára nem ismer, mint az öngyilkossággal egyértelmű lemondást és a Nirvánát. Utolérhetetlen magasságban áll mindnyájok felett Jézus, kinek egész lelke szeretet, nyugalom, boldogság és megelégedés volt, mely a legnehezebb megpróbáltatások perczeiben sem homályosult el. Az ő lelke annálfogva teljes joggal követelhette mindenkitől, ki tanítványa lenni óhajtott, a szeretetet, s<az apostol méltán «a leg* Már Horatius szépen fejtette ki De arte poetica 158—178. v.
